A kisgyertya magányos napjai a polcon
Volt egyszer egy kisgyertya, aki egy nagy bolt polcán lakott. Sok szép, színes gyertya sorakozott mellette: hosszúak, vastagok, csavartak, sőt voltak, amelyek illatosak is voltak. A kisgyertya egyszerű volt, fehér viaszból készült, díszítés nélkül, és senki sem figyelt rá. Napról napra várt és reménykedett, hogy valaki majd meglátja, elviszi, és meggyújtja, hogy végre valami jót adhasson a világnak.
– Vajon engem is hazavisznek egyszer? – sóhajtozott csendesen.
A többi gyertya néha csúfolta, mert olyan apró és egyszerű volt.
– Belőled sose lesz ünnepi dísz! – nevetett rá egy aranyszínű, vastag gyertya.
A kisgyertya csak lehajtotta a fejét a bánattól, de reménykedett tovább.
Az ünnep közeledtével megváltozik minden
Ahogy december közeledett, a boltban egyre többen jártak. A nagyobb, díszesebb gyertyákat hamar elvitték. Már csak néhány maradt a polcon, köztük a kisgyertya is. Egy hideg, havas délután egy család lépett be a boltba. Egy kislány, Zsófi, a polcok között sétálva megpillantotta a kisgyertyát.
– Nézd, anya, milyen aranyos ez a picuri gyertya! – kiáltott fel.
Az anyukája mosolygott, és kézbe vette a gyertyát. – Tényleg nagyon kedves. És pont elég kicsi ahhoz, hogy az ablakba tegyük. Legyen ez a mi kis karácsonyi lángunk! – mondta.
A kisgyertya szíve megtelt örömmel. Végre őt is választották!
Egy család felfedezi a kisgyertya varázsát
Otthon Zsófi óvatosan letörölte a kisgyertyáról a port, majd egy szép, piros alátétre állította az ablakpárkányra.
– Most már otthon vagy nálunk – simogatta meg a gyertyát.
Zsófi testvére, Peti, közelebb hajolt.
– Miért olyan különleges ez a gyertya? – kérdezte.
– Mert nem a legnagyobb, nem a legcsillogóbb, de mégis melegséget ad – felelte az anyukájuk.
A karácsony előtti estén a család összegyűlt, hogy együtt díszítsék a fát. A kisgyertya figyelte őket, és azt kívánta, bárcsak segíthetne valamiben.
Fény az ablakban: a kisgyertya ragyogása
Karácsony este volt. Odakint csendesen hullott a hó, bent a lakásban ünnepi fények ragyogtak. Zsófi megfogta a kisgyertyát, és az ablakba tette.
– Jöhet a varázslat? – kérdezte izgatottan.
Az apukája meggyújtotta a gyertyát, s annak lángja melegen felragyogott. A kisgyertya boldogan csillogott, és úgy érezte, sosem volt még ilyen fontos. Az ablakban a fény messzire világított a sötét utcán.
Az arra járó emberek megpihentek egy pillanatra, és szívükben melegség ébredt, amikor meglátták az apró fényt. Egy idős bácsi, aki régóta egyedül élt, meg is állt az ablak előtt.
– Milyen szép kis gyertya! – mondta halkan, és elmosolyodott.
A kisgyertya lángja egyre csak ragyogott, és titokban azt suttogta: „Szeretetet hozok mindenkinek, aki rám néz.”
A kisgyertya karácsonyi üzenete mindannyiunknak
Ahogy telt az este, a család mesélt, énekelt, és mindannyian a kisgyertya lángjánál melegedtek. Zsófi megsimogatta a gyertyát.
– Köszönjük, hogy velünk vagy – mondta halkan.
A kisgyertya nem felelt, de szelíd fényével válaszolt. Megmutatta, hogy a legapróbb fény is nagy örömet és szeretetet tud adni, ha szívből jön. A család boldogan ünnepelt, a gyertya pedig büszkén világított egész éjszaka.
És azóta minden évben, mikor eljön a karácsony, Zsófi és családja előveszi a kisgyertyát és újra meggyújtják, hogy emlékezzenek: a szeretet és a jóság a legfontosabb ajándék.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
