A föld alatt, ahol az árnyékok suttognak és a gyökerek titokzatos hálókat szőnek, élt egyszer egy kis vakond, akit Misinek hívtak. Misi világa sötét volt ugyan, de sosem magányos. A föld alatt puha, barna föld illata lengedezett, és a járatokban gyengéden zümmögtek a földalatti bogarak. Misi szerette a csendet, a meleget és a föld biztonságos ölelését.
Misi már apró korában is más volt, mint a többi vakond. Testvérei szeretettek versenyt ásni, gyökereket keresni, vagy a földalatti folyók mormolását hallgatni. De Misi gyakran csak ült, és a kis mancsával rajzolt a földbe: képzeletbeli hegyeket, mesés városokat, csodálatos barlangokat. – Mit csinálsz, Misi? – kérdezte egyszer a nővére, Borcsa. – Álmodozom – felelte Misi, és elmosolyodott.
Egy napon Misi úgy döntött, hogy megkeresi a föld legszebb zugát. Elindult a járatokban, és minden kanyarban újabb kaland várta. Találkozott egy aranyszínű csigával, aki azt mondta: – Csak az talál igazi kincset, aki nem fél álmodni! Misi bátor lett, és továbbhaladt, még amikor az út már szűk és sötét lett is, mert szívében egyre nőtt a kíváncsiság.
Az évek teltek, és Misi egyre inkább álmodozó lett. Nemcsak a föld alatt, hanem képzeletében is messzi tájakon járkált. Amikor fáradt volt, leült egy nagy gyökér mellé, becsukta a szemét, és elrepült a gondolataival egy virágos rétre, ahol illatos levegő szállt, és pillangók táncoltak körülötte. Ezekben a képzeletbeli tájakban Misi szabad volt, boldog és bátor.
Misi sosem volt egyedül. Volt egy hűséges barátja, a cickány, akit Samunak hívtak, és egy kedves földigiliszta, Lili. Egyik este, miközben a járat szélén üldögéltek, Samu így szólt: – Misi, honnan jönnek az álmaid? – A szívemből – felelte a vakond. – Onnan, ahol a legnagyobb remények laknak. Lili mosolygott, és hozzátette: – Olyan jó veled álmodozni, Misi!
Egy nap azonban Misi egy különösen kemény földréteghez ért, amit sehogy sem tudott átásni. Fáradt volt, és kedve is elment az utazástól. – Talán jobb lenne feladni – gondolta szomorúan. Ám akkor eszébe jutott, mit mondott neki a csiga: csak az talál igazi kincset, aki nem fél álmodni. Misi összeszedte minden bátorságát, és a barátai segítségével újra próbálkozott.
Néha a valóság nehezebb, mint a képzelet. Misi megtanulta, hogy nem minden álom válik valóra egykönnyen, és vannak akadályok, amiket csak kitartással lehet legyőzni. De azt is megtanulta: a nehézségek csak erősebbé teszik az embert, vagyis a vakondot! – Ne add fel, Misi! – bátorította Samu. – Együtt mindent megoldunk! – mondta Lili is.
Ahogy Misi újra és újra próbálkozott, végül átjutott a kemény rétegen, és egy gyönyörű, tágas föld alatti barlangra talált, ahol csillogtak a kövek, és a falakon színes ásványok ragyogtak. – Nézzétek csak! – kiáltotta boldogan. – Megérte álmodni és küzdeni érte! A barátai átölelték. – Ha együtt vagyunk, nincs lehetetlen – mondta Samu.
Misi története messze földön elterjedt, és mindenki, aki csak hallotta, megértette: az álmodozás nem csak játék, hanem erő, ami átsegít a nehézségeken. Az álmodozás segít bátornak, hűségesnek és kitartónak lenni. Misi mindig kedves maradt mindenkihez, a legapróbb bogárhoz is barátsággal szólt, és segített, ahol csak tudott. Így tanulta meg minden kis vakond: a szeretet, a barátság és az álmok viszik előre a világot.
Így történt, hogy a vakondból örök álmodozó lett. Misi ma is ott él valahol a föld alatt, és aki figyelmesen hallgatja a föld neszeit, talán még hallhatja is, ahogy álmodozik, tervez és nevet barátaival.
Így volt, igaz volt, talán nem is volt, de ilyen szép mese volt. Azért jó álmodozni, mert a szeretet, a jóság és a kitartás mindig meghozza a maga csodáit!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
