Egy különleges tündér születése az erdő mélyén
Az erdő mélyén, ahol a fák levelei úgy susognak, mintha mesét mondanának, egy különleges tündér született. Nem volt nagyobb egy dióhéjnál, de a szárnyai olyan színesek voltak, mint a tavaszi virágok. Az erdei állatok mind összegyűltek megnézni őt, és már a születése napján mindenki tudta, hogy ez a tündér valamiért más lesz, mint a többi.
Őt Liliomnak nevezték el, mert amikor megszületett, egy liliom szirmai közé bújt el aludni. Liliom csilingelő hangon kacagott, és mindenki szerette, de hamarosan észrevették, hogy Liliom valamiért mindig elalszik. Míg a többi tündér repkedett, játszott, Liliom többször is szundított a legfurcsább helyeken: a mókusok farka között, a fűszálak tetején vagy épp egy gomba kalapján.
Miért alszik el folyton a kis tündér?
Liliom maga sem értette, miért tör rá az álom olyan gyakran. Egyszer megkérdezte a bölcs bagolyt:
– Bagoly bácsi, mondd meg nekem, miért vagyok ennyire álmos?
A bagoly komoly arcot vágott, és így felelt:
– Minden tündér más. Van, aki gyorsan száll, van, aki szépen énekel. Te az álmaidban különleges dolgokat látsz, és ez ajándék!
Liliom elgondolkodott. Lehet, hogy az álmai tényleg varázslatosabbak, mint gondolta? De amikor a többi tündér elment táncolni a holdfényben, Liliom már régen álomba szenderült.
Az álmos tündér barátokat szerez az erdőben
Liliom egy napon, miközben egy puha mohapárnán szunyókált, különös hangokra ébredt. Egy kis sünit látott maga mellett, aki kíváncsian pislogott rá.
– Hát te mit csinálsz itt ilyen korán? – kérdezte a süni.
– Álmodtam egy csodás rétről, ahol a virágok mind tündérek voltak – mondta Liliom álmosan mosolyogva.
A süni leült mellé, és együtt mesélgettek az álmokról. Ettől a naptól kezdve a süni minden reggel meglátogatta Liliomot, hogy meghallgassa az újabb álombeli kalandokat.
Nem telt el sok idő, és más erdei állatok is csatlakoztak hozzájuk. A nyuszi, a kisegér, sőt még egy szarka is kíváncsi lett. Mindnyájan szerették hallgatni, milyen különöseket álmodik Liliom, mert az ő álmai mindig jókedvre derítettek mindenkit.
Az első nagy kaland: elaludni egy varázslat közben
Egy este a tündérek nagy ünnepet tartottak. Elhatározták, hogy közösen varázsolnak szivárványhidat a tavacska fölé. Liliom is nagyon szeretett volna segíteni, ezért izgatottan repdesett a többiekkel. Ám amikor eljött a pillanat, hogy Liliom kimondja a varázsigét, hirtelen elbóbiskolt.
A többiek csodálkozva nézték, hogy a kis tündér szundikál a szivárvány közepén.
– Jaj, Liliom, még a varázslat közben is elaludtál! – nevetett az egyik tündér.
De ahogy Liliom álmodott, a szivárványhíd színei különösen szépek lettek. Mindenki álmélkodott a csodás színeken, s ekkor rájöttek, hogy Liliom álmán keresztül a híd még varázslatosabb lett.
Hogyan tanulja meg értékelni a saját különlegességét?
Ezen az estén Liliomot már nem zavarta, hogy elaludt varázslat közben. A barátai megölelték, és a tündérek is mind elismerték:
– Nélküled nem lett volna ilyen szép a szivárvány!
Liliom megtanulta, hogy néha pont az tesz valakit különlegessé, amitől más, mint a többiek. Az álmai örömet hoztak mindenkinek, és megtanította a barátainak, hogy a türelem, a szeretet és az elfogadás fontosabb, mint bármi más. Attól kezdve, ha Liliom elaludt, a barátai csak összegyűltek köré, hogy együtt élvezzék a meséit, amikor felébred.
Így történt, hogy az erdő legálmosabb tündére lett mindenki kedvence, mert szerettek hallgatni, és megoszthatták vele az álmaikat. Liliom boldogan élt barátai között, és sosem bánta, hogy kicsit más, mint a többi tündér.
Így volt, úgy volt, igaz mese volt, vagy talán mégsem – de az biztos, hogy a szeretet és a jóság mindig utat talál még az álmok birodalmában is.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
