Egyszer volt, hol nem volt, egy csendes kis faluban élt egy postás, akit mindenki csak Pista bácsinak hívott. Pista bácsi nem volt különleges ember, de volt egy titka: mindig tudta, mikor érkezik valami igazán különleges levél.
Egy kora reggeli napon, amikor még a nap éppen csak felkelt, Pista bácsi a biciklijére pattant, és útnak indult a faluban. A leveleket szokás szerint kézbesítette, de a zsákjában egy titokzatos, aranyszínű boríték lapult. –Mi lehet ez? – gondolta magában, miközben a szél fújta haját.
Első megállójánál, a kisbolt előtt találkozott Juliskával, a bolt tulajdonosával. –Jó reggelt, Juliska néni! – köszönt Pista bácsi.
–Jó reggelt, Pista bácsi! Láttam, van nálad egy különleges boríték. Meglepetés? – kérdezte kíváncsian Juliska.
–Igen, valami igazán különleges – mosolygott Pista bácsi. –De még nem árulhatom el, hogy kinek szól.
Körbejárta a falut, mindenkihez eljuttatta a hétköznapi leveleket, miközben a különleges boríték egyre inkább foglalkoztatta. –Biztosan valami fontos dolog lapul benne – gondolta.
Második jelenetként Pista bácsi egy kis házikóhoz érkezett, ahol Lili, a kislány élt. Lilit mindig érdekelte a postás munkája, ezért izgatottan várt rá a kapuban.
–Pista bácsi, hozott nekem valami különlegeset? – kérdezte csillogó szemekkel.
–Ma egy titkos levelet viszek, de még nem tudom, hogy kié – válaszolta a postás.
–Beszélgessünk egy kicsit! – kérte Lili. –Meséljen, milyen egy különleges levél!
–Nos, Lili, különleges levélből csak kevés érkezik. Ezek olyan üzenetek, amik fontos híreket vagy titkokat rejtenek – mondta Pista bácsi, miközben Lili kíváncsian hallgatta.
Amíg beszélgettek, egy barátságos kutya, Bodri, odaszaladt hozzájuk, és farkát csóválva körbefutotta a postás biciklijét.
–Bodri is érzi, hogy ma valami más van a levelek között! – nevetett Lili.
Pista bácsi megvakarta a fejét, majd megsimogatta Bodri fejét. –Valóban, Bodri. Néha a levelek többek, mint papír és tinta. Néha egy titkos kaput nyitnak a szívek felé.
–Milyen szépen mondja, Pista bácsi! – csillogtak Lili szemei. –Meséljen még arról, hogy hol volt a legkülönlegesebb levele!
Pista bácsi elmosolyodott, és kezdett mesélni: –Egyszer egy távoli városba kellett kézbesítenem egy levelet, ami egy rég elveszett barátságot hozott vissza. Aznap éreztem igazán, hogy a postás munkája nem csak levelek szállítása, hanem emberek életének összekötése.
Harmadik jelenetként Pista bácsi eljutott a falu legidősebb lakójához, a magányos nagymamához, Marikához. Mari néni ajtaja előtt megállt, és a kezében tartotta a különleges borítékot.
–Mari néni, különleges levelet hoztam Önnek – mondta tisztelettel.
–Különlegeset? – kérdezte Mari néni csillogó szemmel. –Mi lehet az?
–Nyissa ki, és meglátja! – biztatta Pista bácsi.
Mari néni óvatosan kibontotta a levelet, és mosolyra húzódott a szája. –Ez egy régi barátomtól érkezett – mondta meghatódva. –Egy régi tanítványomtól, akit rég nem láttam.
–Látja, Pista bácsi, ezek a különleges levelek csodákat hoznak – szólt Mari néni, miközben könnyes szemmel olvasta az üzenetet.
Pista bácsi szíve megtelt örömmel. Tudta, hogy ezt a levelet a szeretet és a barátság köti össze.
Útközben Lili után kiáltott: –Lili, tudd meg, hogy a levelek, még a legkisebbek is, olyan erővel bírnak, ami megváltoztathatja az emberek életét.
–Ez csodálatos! – válaszolta Lili. –Úgy érzem, én is szeretnék ilyen különleges levelet kapni egyszer.
Ahogy Pista bácsi továbbindult, a falu szélén egy rejtélyes öregember lépett elé. –Jó napot, Pista bácsi! – köszöntötte az idegent.
–Jó napot! – felelt Pista bácsi kíváncsian. –Segíthetek valamiben?
–Hallottam, hogy különleges levelet hordoz. Megengedi, hogy elkísérjem egy darabon? – kérdezte az öregember titokzatos mosollyal.
Pista bácsi meglepődött, de bólintott. Együtt tekertek tovább, miközben az öregember mesélni kezdett. Elmondta, hogy régen ő maga is postás volt, és sok titkos levelet kézbesített, melyek változást hoztak a világban.
–Egyszer egy levelet kellett eljuttatnom egy messzi királyságba, ami békét hozott két ellenséges nép között – mesélte az öregember. –Azóta tudom, hogy egy levélnek hatalma van.
Pista bácsi csodálattal hallgatta. Amikor a falu végéhez értek, a titokzatos aranyszínű boríték üresen lapult zsebében. –Megérkeztünk, Mari néni – mondta az öregember, és eltűnt a sűrű fák között.
Pista bácsi meglepődve nézett utána, majd elgondolkodott. Talán a levél varázsa nem is a papíron van, hanem abban a szeretetben, amit az emberek szívéből ébreszt.
Amikor a nap már lebukott, és a falut beborította a csillagfény, Pista bácsi hazafelé tekert. A különleges boríték már üresen lapult a zsebében, hiszen a legfontosabb üzenetet kézbesítette ma: a szeretet mindig utat talál.
Így végződött Pista bácsi napja, és a falu lakói egy kicsit boldogabban hajtották álomra fejüket, mert tudták, hogy a postás különleges levele több volt, mint egy egyszerű üzenet. Ez egy varázslat volt, amivel a szívek összefonódtak.
Hol volt, hol nem volt, a postás továbbra is járta a falut, és mindig készen állt arra, hogy újabb különleges leveleket vigyen azoknak, akiknek a legnagyobb szükségük volt rájuk. És így éltek boldogan, míg meg nem haltak.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
