A Manófalva nagy ünnepe egészen régi időkre nyúlik vissza, amikor még csak néhány aprócska házikó állt a fenyőerdő mélyén. A manók szerint ezen a napon történt, hogy egyszer réges-régen, egy jószívű manó megmentett egy eltévedt vándort, akit aztán befogadtak és megvendégeltek. Azóta minden évben, mikor a tavaszi szél elsőként érinti Manófalva rétjét, összegyűlnek az ott lakók, hogy ünnepeljék a jószívűséget, a barátságot és a közös örömöket. Ez lett Manófalva nagy ünnepe, amit mindenki izgatottan vár.
Az ünnepen persze nemcsak a manók vesznek részt. Eljönnek a szomszédos tündérek, a bodzabokrok alatt lakó koboldok, sőt, még néhány kíváncsi mókus család is gyakran megjelenik. „Mindenkit szeretettel látunk, akinek jó a szíve!” – mondja ilyenkor mindig a falu legidősebb manója, Mákvirág néni, aki szerint az ünnep lényege, hogy együtt örüljenek, nevessenek és segítsék egymást.
Az előkészületek már hetekkel korábban elkezdődnek. A manók kis kosarakban gyűjtik a legszebb vadvirágokat, amikkel majd feldíszítik a főteret. Az ablakokba színes papírláncokat akasztanak, és minden ház elé kerül egy-egy illatos virágkoszorú. A konyhákban ilyenkor szorgos kezek dolgoznak: készül a mézes sütemény, a mogyorókrémes lepény, sőt még rózsaszirom lekvár is illatozik a tűzhelyen. „Segíthetek kavargatni a lekvárt?” – kérdezi minden évben Pitypang manó, a legkisebb segítő, és persze senki sem mond neki nemet.
A manógyerekek már napokkal az ünnep előtt izgatottan készülődnek. Folyton azt lesik, elkészültek-e már a díszek, és örökké kérdezgetik, hányat kell még aludni a nagy napig. „Lesz idén is nagy felvonulás?” – kérdezte egyszer Kökörcsin, a huncut kis manólány. „Lesz ám, és ha ügyesek vagytok, még a tündérek is csatlakoznak hozzátok!” – felelte mosolyogva Bodza bácsi, aki a felvonulás vezetője.
Elérkezik a nagy nap, a manók ünneplő ruhát öltenek. Csodaszép, színes köpenyeket viselnek, némelyikük gyöngyökkel, mások virágokkal díszített sapkát tesznek a fejére. „Nézd csak, milyen csinos vagy, Kiscsillag!” – dicséri meg a manó anyukája a kislányát. A menet végigvonul a falun, mindenki nevet, integet, s még a fák is meghajolnak a boldog manók előtt.
Mire a felvonulás a főtérre ér, már roskadoznak az asztalok a finomságoktól. Ott illatozik a mogyorókrémes lepény, a bodzavirágos méz, a csipkebogyó szörp és a csodás, színes gyümölcstálak. „Megkóstolhatom mindet?” – kérdezte Tóbiás, a legkisebb manófiú. „Csak lassan, nehogy kipukkadj!” – nevetett rá a nagymamája, miközben egy szelet lepényt adott neki.
Az ünnep egyik legjobban várt része a nagy manójáték. Ilyenkor mindenki játszhat: van zsákban futás, ki tud magasabbra ugrani, és persze a manók kedvenc játéka, a „diódobáló verseny”. „Ügyes vagy, Tóbiás!” – kiáltotta Kökörcsin, amikor Tóbiásnak sikerült a diót pont a célba dobnia.
Mikor leszáll az este, a manók tábortüzet gyújtanak a réten. Köré gyűlnek, és a legidősebbek mesélni kezdenek. Előkerülnek a régi legendák: hogyan bújt el a manókat segítő szellő a vihar elől, vagy hogyan találtak rá a kicsi manók az elveszett tündérharangra. „Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy bátor manó…” – így kezdődnek a mesék, és mindenki tátott szájjal hallgatja.
Az ünnep csúcspontja mindig a varázslatos fényjáték, amikor száz apró mécses és gyertyácska kel lebegő táncra a réten. „Nézd, mintha csillagok szállnának a levegőben!” – ámul Kipkopp, a legfiatalabb manó. A gyerekek tapsolnak, a felnőttek mosolyognak, és mindenki úgy érzi, hogy ezen az estén igazán varázslatos a világ.
Mit üzen hát Manófalva nagy ünnepe a mai embereknek? Azt, hogy az igazi öröm a közös játékban, a segítő kézben, a szeretetben és a barátságban rejlik. Hogy ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, minden nap lehet egy kicsit ünnep.
Így történt, így volt igaz, ilyen is volt, mese volt, talán nem is volt igaz.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
