Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis falucska a dombok között, ahol mindenki nagyon szerette a lencsét. Az emberek azt mondták, hogy a lencse nemcsak finom, hanem varázserővel is bír. De vajon honnan származik ez a csodálatos lencse, és mi az igazi titka? Ezt szerette volna megtudni Panni, egy kíváncsi kislány, aki minden nap segített édesanyjának a konyhában.
Egyik reggel, mikor Panni éppen a lencsefőzeléket kavargatta, megkérdezte:
– Anyu, miért olyan különleges a lencse?
Az édesanyja mosolyogva felelt:
– Tudod, kicsim, a lencse nagyon régi növény, már az ókori népek is ették. Az egyiptomi piramisok építői is lencséből merítettek erőt, de az ókori görögök is ismerték. A lencse segített sok éhes emberen, mert könnyen termeszthető, és mindenhol megterem.
Panni ezen elgondolkodott. Elhatározta, hogy másnap a falusi öreggel, Bandi bácsival is beszélget, hiszen ő mindent tudott a régi időkről és a növényekről.
– Bandi bácsi, mesélnél nekem a lencséről? – kérdezte Panni.
Bandi bácsi hunyorogva nézett rá, majd így válaszolt:
– A lencse csupa jóság, aranyló szemecskéi elhozzák az egészséget. Sok benne a fehérje, vas, és még rost is akad benne bőven. Ha rendszeresen eszed, erős leszel, mint a tölgyfa!
Másnap az óvodában Panni elmesélte a barátainak a lencse titkát.
– Képzeljétek, a lencsétől egészségesek leszünk! – mondta izgatottan.
Laci, a legjobb barátja hozzátette:
– Nekünk a nagyi piros lencséből készít levest. Az olyan gyorsan megfő, hogy közben még egy mesét sem tudok végighallgatni!
Panniék elkezdték gyűjteni a különböző lencséket: sárgát, zöldet, barnát és pirosat is. Arra lettek figyelmesek, hogy mindegyik más-más ételhez illik. A piros lencséből finom pürét lehet készíteni, a barna lencséből főzeléket, a zöldből pedig salátát. Különleges volt a beluga lencse is, amely fekete és apró, akár a kaviár!
Egyik nap, amikor a faluban lencsenapot tartottak, mindenki hozott valamilyen lencsés finomságot. Volt lencseleves, lencsesaláta, lencsefőzelék, sőt, még lencsés pogácsa is. A néni a piacról így sóhajtott:
– Régen újévkor lencsét főztünk, mert azt mondták, aki lencsét eszik, gazdag lesz!
Panni anyukája új recepttel készült: lencsés rakott padlizsánt csinált. Mindenki megcsodálta az újdonságot, és azt mondták, hogy a magyar konyha sokféleképpen tudja elkészíteni ezt a csodás hüvelyest.
Panni megfigyelte, hogy a lencsét előző este be kell áztatni, különben sokáig fő. Egyszer otthon így szólt:
– Anyu, áztassuk be együtt a lencsét, hogy holnap gyorsabban elkészüljön a vacsora!
Az anyukája boldogan bólintott, és együtt öntötték vízbe a lencsét.
A lencse főzésekor Panni mindig figyelt, hogy ne főjön túl, mert akkor szétmállik. Az anyukája elárulta neki, hogy ha marad a főtt lencséből, azt egy zárható dobozban el lehet tenni a hűtőbe, így másnap is friss marad.
– Tudod, Pannikám – mondta az anyukája –, a lencse nemcsak egészséges, hanem takarékos is. Kevésből sokat lehet főzni, és mindenki jóllakik vele!
Panni és barátai azóta is szeretik a lencsét, és mindig kipróbálnak valami új receptet. Megtanulták, hogy a lencse titka az, hogy megosztják másokkal: együtt enni, együtt főzni a legjobb dolog a világon. Mert a lencse nem csak a testet, hanem a szívet is melegíti, ha szeretettel készítik.
Így történt, ahogy mondtam, talán igaz volt, talán nem. De egy biztos: a lencse titka a szeretet és a jóság, és aki ezt megosztja másokkal, annak mindig lesz miből adni.
Így volt, úgy volt, ez volt a mese – talán igaz is volt, talán csak mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
