A hókirálynő birodalmának titokzatos karácsonya
Valamikor réges-régen, a világ legtávolabbi, legcsillogóbb sarkában élt a Hókirálynő. Az ő birodalmában a hó sosem olvadt el, s a jégcsapok úgy csillogtak, mint millió apró gyémánt. Minden évben, amikor eljött a karácsony, különös csend ereszkedett a palotára. A jégtorony kupoláiból is halk csilingelés hallatszott, ahogy a hópelyhek egymásnak koccantak.
Egyik évben a palota lakói már napok óta a karácsonyt várták. A Hókirálynő különös meglepetéssel készült az udvara népének. A palota legnagyobb termében, ahová csak nagyon kevesen léphettek be, valami titokzatos dolog történt.
— Látjátok, mennyire fénylik odabent? — suttogta Hanga, a kis jégmanó a barátainak.
— Biztosan készül valami varázslatos — felelte Zorka, a hóbagoly.
Honnan származik a hókirálynő varázsos fája?
A Hókirálynő minden karácsonykor különleges fát állított fel. Nem olyan fát, mint amilyet az emberek az erdőből vágnak, hanem egy igazi, varázslatos hófát. A hófa ágai tiszta jégből nőttek, levelei pedig csillogó dérből születtek. Azt beszélték, hogy ezt a fát maga a tél varázsolta oda, amikor a világ minden sarka hóba burkolózott.
A Hókirálynő egyszer elmesélte a kis udvari manóknak, honnan is jött ez a különleges fa.
— Kis barátaim, ezt a fát a szeretet és a segítőkészség hozza életre — mondta mosolyogva. — Minden jószívű cselekedet, amit a birodalomban tettek egész évben, egy-egy új ágat, levelet vagy csillagot varázsolt erre a fára.
A gyerekek csodálkozva nézték a fát, és titokban arra gondoltak, vajon az ő kedvességük is hozzájárult-e a szépségéhez.
Mesés díszek és ragyogó fények a palotában
A karácsonyfa díszítésének napján izgatottan gyülekeztek a palota lakói. Mindenki hozott valami apróságot, amit egész évben készített. Volt, aki cukorból készült csillagot, más jégből faragott szívecskét, megint más illatos fenyőágat adott a fára.
— Nézd csak, Hanga! Én ezt a kis szánkót faragtam a nagymamámnak — mutatta boldogan Fenyő, a hómanó.
— Nagyon szép, Fenyő! — dicsérte meg Hanga. — Én meg egy hóembert formáztam cukorból.
Szépen sorban mindenki felakasztotta a díszét a hófára. A palota termeiben eközben fények gyúltak. A jégből készült csillár is ragyogott, s a fény ezerfelé csillant a karácsonyfa ágain.
A karácsonyfa díszítésének különleges szertartása
Amikor minden dísz a helyére került, a Hókirálynő a fa mellé lépett. Arca kedvesen ragyogott, hangja lágyan zengett, mint a téli szél.
— Kedveseim, a karácsony nemcsak a csillogásról és az ajándékokról szól, hanem arról is, hogy szeressük egymást, és jószívűek legyünk. Nézzétek, milyen szépséges lett a fa a sok kedves ajándéktól!
A fa hófehér ágairól apró szikrák pattantak le, és minden manó, bagoly, hóember szívében melegséget gyújtottak.
— Köszönjük, Hókirálynő! — kiáltották egyszerre a gyerekek.
— Én is nagyon örülök nektek, hiszen nélkületek nem ragyogna ilyen szépen a karácsonyfánk — felelte a Hókirálynő mosolyogva.
Hogyan ünnepel a hókirálynő és udvara együtt?
Az ünnep estéjén mindenki összegyűlt a fa körül. Varázslatos ének szólt, s a hópelyhek táncot jártak a levegőben. Mindenki megosztotta kedves történeteit az elmúlt évről, segítettek egymásnak, és örültek annak, hogy együtt lehetnek.
Vacsorára forró kakaót és mézeskalácsot ettek, majd a fa alatt ajándékokat cseréltek, de a legnagyobb ajándék az volt, hogy mind szerették egymást. Az éjszaka végén a Hókirálynő gyengéden megsimogatta a hófát, és azt mondta:
— Köszönöm, hogy jók voltatok egymáshoz. Ez a fa a ti szeretetetekből él!
A palota ablakain át még sokáig látszott a hókarácsonyfa fénye. Aki csak odanézett, azt remény és boldogság töltötte el.
Így volt, mese volt, talán igaz sem volt, de a szeretet mindig ragyog a szívekben, ha jószívűek vagyunk.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
