Volt egyszer egy kicsi falu szélén egy régi, széles lombú körtefa, amelynek árnyékában mindig hűs volt a levegő, még a legforróbb nyári napokon is. Az udvarban, ahol a körtefa állt, egy szeretetteljes család lakott: anya, apa, meg két kisgyermek, Lili és Márk. A körtefa már sok mindent átélt, de a legkedvesebb emlékei mégis a gyermekek nevetései és játékai voltak.
Egy napon, mikor a nap aranysárga sugarai végigsiklottak az udvaron, Lili megkérdezte az édesapját: „Apa, építenél nekünk egy hintát?” Az édesapa elmosolyodott, megsimogatta Lili fejét, és azt mondta: „Hintát? Persze, kincsem! De vajon hova akasszam fel?” Márk azonnal a régi körtefára mutatott: „Ide, ide, apa! A körtefa erős, meg is tart minket!”
Az apa megvizsgálta a vastag ágat, amely már sok viharon túl volt, de még mindig erősen kapaszkodott az ég felé. „Ez bizony jó hely lesz,” mondta, majd elkezdte keresni a régi köteleket és egy sima, széles deszkadarabot. Lili és Márk izgatottan ugrándoztak körülötte, segítettek hordani a szerszámokat, és néha-néha meg is csiklandozták az apjukat, hogy gyorsabban dolgozzon.
Hogyan került a hinta a régi körtefára?
A család összefogott, mindenki kivette a részét a munkából. Anya puha párnát varrt a deszkára, hogy kényelmes legyen a hinta. Márk az udvar sarkából hozta a legvastagabb kötelet, amit talált, Lili pedig virágokat szedett, hogy majd feldíszíthessék az új hintát. Miközben apa felerősítette a kötelet a körtefa vastag ágára, Lili csillogó szemmel kérdezte: „Szerinted, apa, a körtefa örül, hogy hintát kap?”
Az apa elmosolyodott. „Biztos vagyok benne, kicsim, hogy a körtefa boldogan fogja ringatni a gyerekeket. Szerintem ő már nagyon várta, hogy ilyen fontos feladata legyen.” Ebben a pillanatban egy kis szellő suhant végig a lombon, mintha a körtefa valóban helyeselné a hallottakat.
A hinta szerepe a családi élet mindennapjaiban
Attól kezdve a hinta lett az udvar központja. Reggelente Lili hintázott rajta, miközben a nap első sugarai végigcirógatták az arcát. Délután Márk próbálta elérni a fa legalsó ágát, miközben anya a teraszon ült, figyelte a gyerekeket, és néha dalolgatott nekik. Este, amikor már hűvösebb volt, apa is beült a hintába, ölébe vette Lilit és Márkot, és együtt nézték, ahogy a nap lebukik a dombok mögött.
A hinta nem csak játék volt: ott mondták el egymásnak a legféltettebb titkaikat, ott nevetett először Márk akkora, hogy az egész falu zengett tőle, és ott sírdogált Lili, amikor elesett a biciklivel. A körtefa minden örömben és bánatban osztozott, ágai védelmezően borultak a család fölé.
Mit tanulhatunk a hintázás és a körtefa kapcsolatából?
Egyik este, amikor a gyerekek már álmosak voltak, Lili csendesen megszólalt: „Apa, szerinted a körtefa szeret minket?” Apa megsimogatta a körtefa kérgét, majd így válaszolt: „A fák is éreznek, drágám. Ha szeretettel bánunk velük, ők is viszonozzák a jóságot. Nézd csak, milyen erősen tartja a hintát, még akkor is, ha mindannyian rajta ülünk!”
Márk hozzátette: „És a hinta is boldog, mert így együtt lehetünk.” Anya mosolyogva nézte a gyermekeit, és így szólt: „A szeretet olyan, mint a körtefa: ha gondoskodunk egymásról, minden nap egy új öröm lehet.” A család összebújt a hinta alatt, hallgatták a tücskök ciripelését, és tudták, hogy az együtt töltött idő a legnagyobb kincs.
Így történt hát, hogy a régi körtefa és a hinta összefonódott a család életében, s minden hintázásnál egy kicsit közelebb hozta őket egymáshoz. A hinta megtanította őket a szeretetre, a türelemre, és arra, hogy a legapróbb dolgokból is lehet nagy boldogságot találni.
Ez volt hát, így volt, lehet, hogy igaz volt, lehet, hogy mese volt. Egy biztos: minden hinta alatt születik egy kis szeretet, ha együtt vagyunk, és jósággal fordulunk egymás felé.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
