A cica, aki folyton feldöntött mindent

A kis cirmos, Misu minden nap újabb kalandokba keveredett: virágcserepeket borított fel, poharakat döntött le az asztalról, és még a gazdi kávéját is kilöttyintette – de így is mindenki kedvence maradt.

Esti mese gyerekeknek

Bemutatkozik a cica, akit nem köt semmi gát

Volt egyszer egy kicsi, szürke cica, akit Muffinnak hívtak. Muffin különleges cica volt: már kiscica kora óta tele volt kíváncsisággal, és semmi sem tudta megállítani, ha valami érdekességet látott. Bundája puha volt, szemei pedig úgy ragyogtak, mint a legfényesebb csillagok. Muffin imádott ugrálni, mászni, bújócskázni és mindenféle apróságot felfedezni a lakásban.

Gazdija, Anna, nagyon szerette Muffint, mert sosem unatkozott mellette. Azonban a cica kíváncsisága néha nagy felfordulást okozott otthon. Anna gyakran mondogatta: „Na, Muffin, te aztán nem ismered a határokat!” De Muffin csak dorombolt, és vidáman folytatta a csintalankodást.

Az első baleset: hogyan kezdődött a felfordulás

Egy szép, napsütéses reggelen történt az első nagy baleset. Anna éppen a reggelijét készítette a konyhában, amikor Muffin észrevett egy csodálatosan csillogó poharat az asztalon. Arra gondolt: „Milyen szép! Vajon milyen hangot ad, ha meglököm?” Egy ügyes ugrással az asztalra pattant, és a mancsával finoman meglökte a poharat. Az eldőlt, és csilingelve a földre hullott.

Anna megfordult, és meglátta, mi történt. „Jaj, Muffin, mit csináltál?” – kérdezte szelíden. De Muffin csak hunyorgott egyet, mintha azt mondaná: „Játék volt, gazdi!” Anna felsóhajtott, majd gyorsan feltakarította a pohárdarabokat. Nem haragudott sokáig, mert tudta, hogy Muffin nem akart rosszat.

Minden nap egy új kaland a felborult lakásban

Ettől a naptól kezdve Muffin minden nap újabb kalandokat talált ki magának. Egyik nap a virágcserép lett az áldozat – Muffin a párkányon egyensúlyozott, de a mancsa megcsúszott, és hoppá, a cserép feldőlt, a föld pedig szanaszét szóródott a szőnyegen. Anna csak nevetni tudott, amikor látta, hogy a cica bundáján földfoltok vannak, mint valami kis kertésznek.

Máskor Muffin a könyvespolcra mászott fel. A könyvek sorban billegtek, és egyenként pottyantak a padlóra. Anna ekkor már egy kicsit bosszúsabban szólt: „Muffin! Ne döntögess le mindent!” De a cica csak elbújt a kanapé mögé, és onnan figyelte, vajon Anna megbocsát-e. Természetesen mindig megbocsátott.

Néha Muffin az ablakon keresztül bámulta a madarakat. Mozgott a füle, villogott a szeme, miközben minden porcikája azt súgta: „Elkapnám őket, ha tudnám!” Ilyenkor a virágokat, párnákat és még a függönyt is feldöntötte, mert úgy érezte, így közelebb kerülhetne a tollas barátokhoz.

Gazdi reakciói: nevetés és bosszankodás egyszerre

Anna nem mindig tudott nevetni Muffin csínytevésein. Volt, amikor fáradtan ért haza, és azt látta, hogy a cica már megint felborított valamit. Ilyenkor előfordult, hogy hangosan felsóhajtott: „Muffin, te aztán igazán nagy felfordulást tudsz csinálni!” De amikor Muffin odabújt hozzá, és dorombolt, minden harag elszállt.

Anna rájött, hogy Muffin nem rossz szándékból csinálja a dolgokat, csak éppen tele van szeretettel, energiával és kíváncsisággal. Bár néha bosszantó volt a sok felfordulás, mégis mindig megbocsátott neki, mert nagyon szerette a kis cicáját.

Megoldások: hogyan lehet kordában tartani a cicát

De Anna nem adta fel. Elhatározta, hogy kitalál valamit, amivel Muffin kevesebb dolgot dönt fel otthon. Először is vett neki sok-sok színes játékot: egérkéket, labdákat és tollas pálcákat. Minden nap játszott vele, hogy Muffin levezesse a felesleges energiáját.

A törékeny tárgyakat elpakolta olyan helyekre, ahol Muffin nem érhette el őket. A könyveket rögzítette a polcra, és a virágcserepeket is biztonságosabb helyre tette. Emellett egy puha, magas mászókát is vett Muffinnak, amin kedvére ugrálhatott.

Muffin ugyan még néha így is feldöntött ezt-azt, de egyre kevesebb volt a baleset. Anna megtanulta, hogy egy csintalan cicával együtt élni néha kihívás, de sokkal több a nevetés és az öröm. Muffin pedig megtanulta, hogy jó dolog játszani, de figyelni kell a gazdira, és ügyelni a rendre is.

Így éltek boldogan, tele vidámsággal és szeretettel. Mert minden nap tanultak valamit egymástól, és megtanulták: a türelem, a szeretet és a gondoskodás minden felfordulást rendbe tud hozni.

Így volt, igaz is volt, ez volt a mese!




Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.