Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy békakirályfi, akit úgy hívtak, hogy Guruló Béla. Azért nevezték így, mert valami különös okból mindig elgurult. Akárhányszor megpróbált megállni egy pillanatra, egy kis szellő, vagy egy aprócska lökés máris elindította guruló útjára. Béla egy kedves kis tavacska partján élt, ahol a nádas susogása és a víz csobogása adta a mindennapi zene aláfestést.
Egy napon, miközben Béla a nap meleg sugarait élvezte egy vízililiom levelén, megszólította őt egy kíváncsi kis kacsa, Kiki.
"Miért gurulsz el mindig, Béla?" – kérdezte Kiki.
Béla sóhajtott egyet. "Nem tudom, Kiki. Bárhogy is próbálok megmaradni egy helyben, valami mindig elindít."
"Milyen érdekes!" – csodálkozott Kiki. "Talán segíthetünk neked!"
Béla és Kiki elhatározták, hogy megkeresik a bölcs öreg teknőst, aki a tó legokosabb lakója volt. Amikor odaértek, a teknős épp sziesztázott a parton, de mosolyogva fogadta őket.
"Üdv, fiatalok! Miben segíthetek?" – kérdezte a teknős.
Béla elmagyarázta a problémáját. "Mindig elgurulok, és szeretném tudni miért."
A teknős elgondolkodott, majd így szólt: "Talán a szíved vágyik valahová, ahol még nem jártál. Néha a szívünk elindít minket, hogy felfedezzünk."
Béla és Kiki köszönték a tanácsot, majd elindultak a tó körüli felfedező útjukra. Útközben találkoztak Sári, a szorgos méhecske, aki épp nektárt gyűjtött.
"Sziasztok!" – mondta Sári. "Hová igyekeztek ilyen lelkesen?"
"Segítünk Bélának megtalálni, miért gurul el mindig" – felelte Kiki.
Sári felajánlotta, hogy velük tart, mert hisz a barátság és a szeretet erejében. Hárman együtt folytatták útjukat, mígnem a nap már erősen lemenőben volt. Ahogy haladtak, Béla egyre boldogabb lett. Rájött, hogy a társaság, a nevetés és a barátai szeretete sokkal fontosabb, mint bárhol is véget érő útja.
Este, a naplemente arany fényében, Béla megállt. "Azt hiszem, most már értem. Nem számít, hová gurulok, a szeretet mindig visszavezet ide."
Béla, Kiki és Sári visszatértek a tóhoz, és Béla hálás volt a barátainak, akik segítettek neki megtalálni a választ. A szeretet és a barátság megtanították Bélának, hogy a legfontosabb dolgok mindig velünk vannak, akárhova is visz az út.
És így történt, hogy Béla soha többé nem gurult el egyedül, mert a barátai szeretete mindig ott volt vele, hogy megőrizze őt.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
