A bakkecske és a kos találkozásának története
Egyszer, réges-régen, egy napsütötte réten éldegélt egy bakkecske, akit Bendegúznak hívtak. Bendegúz fürge lábakkal szökdécselt fel-alá, mindig kíváncsi volt mindenre, ami a világban történt. Egyik nap ahogy a réten legelészett, észrevette, hogy a patak partján egy nagy kos, Guszti, is ott legel. Guszti erős volt és méltóságteljes, nagy, kunkorodó szarvakkal. Bendegúz kíváncsian közelebb ment hozzá.
– Jó napot, Guszti! – köszönt vidáman a bakkecske. – Milyen szép napunk van ma, ugye?
– Jó napot, Bendegúz – válaszolta a kos. – Valóban, szép az idő, de én most inkább egyedül szeretnék legelni.
Bendegúz megsértődött egy kicsit, de nem mondott semmit. Csak csendben figyelte a kost, ahogy az komótosan majszolta a füvet.
Az első vita: miért kezdtek el veszekedni?
Ahogy telt az idő, Bendegúz egyre közelebb és közelebb ment a koshoz. Egyik pillanatban azonban mindketten ugyanazt a zsenge pitypangot nézték ki maguknak.
– Az az én pitypangom! – kiáltotta a bakkecske.
– Dehogyis, én voltam itt előbb! – morgott vissza a kos.
– Az nem számít! Én láttam meg először! – feleselt Bendegúz.
Egyre hangosabban vitatkoztak, egyik sem akarta engedni a másiknak a növényt. A rét madarai is elhallgattak a nagy zsivajra.
A két állat különböző jellemvonásai
Bendegúz, a bakkecske, híres volt játékosságáról és élénk természetéről. Mindig mindenben az örömöt és a vidámságot kereste. Mások szerint kicsit makacs is volt, mert sosem szerette, ha valaki ellentmondott neki.
Guszti, a kos, komolyabb és megfontoltabb volt. Őt leginkább az igazságosság és a rend érdekelte. Ha valamit elhatározott, abból nehezen engedett, de a szíve mélyén jószívű volt, csak ezt nem mindig mutatta ki.
A két állat éppen ezért hamar összekülönbözött, hiszen mindketten szerették volna a saját akaratukat érvényesíteni.
A bakkecske és a kos összecsapása
A veszekedés egyre csak nőtt, már nemcsak a pitypangról volt szó, hanem arról is, hogy ki a legerősebb vagy legokosabb a réten.
– Szerintem én vagyok a leggyorsabb és a legügyesebb! – dicsekedett Bendegúz.
– Az lehet, de én vagyok a legerősebb! – felelte Guszti, és büszkén kihúzta magát.
– Akkor mérjük össze az erőnket! – javasolta Bendegúz.
Így hát úgy döntöttek, összemérik erejüket, de nem verekedtek, hanem versenyt futottak a patakig. Bendegúz gyorsan szökdécselt, de Guszti kitartóan és rendületlenül haladt előre. A verseny végén majdnem egyszerre értek a célba.
Mindketten lihegve álltak meg a patak partján. Egymásra néztek, és kitört belőlük a nevetés. Rájöttek, hogy mennyivel jobb együtt játszani, mint veszekedni.
– Látod, Guszti, ha együtt versenyzünk, sokkal több örömünk van! – mondta Bendegúz.
– Igazad van, Bendegúz. Barátkozzunk inkább, mintsem veszekedjünk! – felelte Guszti mosolyogva.
Mi lett a tanulság a történet végén?
Attól a naptól fogva Bendegúz és Guszti elválaszthatatlan barátok lettek. Együtt legeltek, játszottak, és soha többé nem veszekedtek apró dolgokon. Mindketten megtanulták, hogy a barátság és a szeretet sokkal fontosabb, mint a sértődöttség vagy a dac.
Az egész rét örült a békének, és a madarak is újra dalra fakadtak. Mindenki tudta, hogy a bakkecske és a kos példát mutattak egymásnak, hogy jobb szeretetben és jószívűségben élni.
Így volt, igaz volt, talán mese volt, talán nem is igaz. De azt biztosan tudjuk, hogy szeretni és jónak lenni mindig érdemes!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
