Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis faluban egy kutya, akit Misinak hívtak. Misi nem volt különleges külsejű, barna, közepes termetű kutya volt, de nagyon kedves és játékos. Gazdája, Julika néni, minden reggel és este sétáltatta, és Misi nagyon szerette a hosszú sétákat.
Egy nap azonban Julika néni azt vette észre, hogy Misi mindig ugyanoda szökik el a kerítés mellett, a falu szélén lévő rétre. Hiába hívta vissza, Misi vidáman szaladt át a réten, mintha valami titok vonzaná oda.
Julika néni aggódni kezdett, mert bár a rét sem volt messze, az erdőszél miatt veszélyes lehetett. Elhatározta, hogy kideríti, miért olyan vonzó Misi számára ez a hely.
Másnap reggel korán kelt, és a kutyával együtt az elhagyatott rét felé indult. Amikor odaértek, Misi azonnal rohanva szaladt egy nagy, öreg tölgyfa alá, amelytől nem messze egy kis patak csörgedezett. Julika néni követte, és akkor vette észre, hogy a fa alatt egy kis, elhagyatott kutyaház állt.
Misi azonnal bement a kutyaházba, és Julika néni látta, hogy nem is bánná, ha ott töltené a napot. De kié lehetett ez a kutyaház, és miért hagyták el? Julika néni emlékei között kutatva megkérdezte a falubelieket, de senki sem tudott erről a helyről semmit.
Másnap elhatározta, hogy egy kis falusi gyerekkel, Petit, felkeresik a helyet, aki nagyon szerette a kutyákat és mindig kíváncsi volt a környék rejtelmeire. Petit nagyon izgatott lett, amikor meséltek neki a titokzatos kutyaházról.
Együtt mentek ki a rétre, Misi boldogan ugrándozott körülöttük. Ahogy Petit megvizsgálta a kutyaházat, észrevette, hogy a tető egy része hiányzik és belül is poros és elhanyagolt a hely.
Petit ötlete volt, hogy rendbe hozzák a kutyaházat, hogy Misi és a többi kutya is legyen egy biztonságos helye a réten. Julika néni és Petit elkezdték összegyűjteni a szükséges anyagokat: kalapácsot, szöget, deszkákat.
A munka közben Petit mesélte, hogy egykor itt lakott egy idős gazda, aki nagyon szerette a kutyákat, és mindig gondját viselte a környék állatainak. Az öregember sajnos már nem élt, és a házat is elhagyták.
Ahogy a kutyaház kezdett újra életre kelni, Misi egyre többször szaladt oda, mintha tudná, hogy most már ott biztonságban lehet. Petit és Julika néni szíve megtelt örömmel, mert nemcsak a kutyaházat tették rendbe, hanem egy régi emléket is felélesztettek.
Egyik este a falu gyerekei összegyűltek a réten, és kis tüzet raktak, hogy elmeséljék a kutyaház titkát, és megünnepeljék a megújulását. Misi boldogan futkosott közöttük, mindenki simogatta és szerette.
A történet híre szétterjedt a faluban, és egyre többen jöttek ki a rétre, hogy együtt legyenek és vigyázzanak a természetre és az állatokra. Misi pedig ott volt mindig, mint a rét őrzője, és bárhová is ment, mindig visszatért a kedvenc helyére.
Így történt, hogy a kutya, aki mindig ugyanoda szökött, nemcsak saját otthonra lelt a réten, hanem új barátokra és egy egész közösség szeretetére is. És ha a rét még ma is ott van, Misi biztosan ott szaladgál, boldogan és szabadon, mindig ugyanarra a helyre visszatérve.
És ha egyszer arra jársz, keresd meg te is az öreg tölgyfát és a kutyaházat, mert talán épp Misi vár rád, hogy együtt kalandozzatok a réten.
Itt a vége, fuss el véle!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
