Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, akit Petinek hívtak. Peti nagyon különleges volt, mert minden reggel mindig korábban ébredt, mint bárki más a faluban. Míg a többiek kényelmesen aludtak, Peti már vidáman köszöntötte a nap első sugarait.
Egy reggel, amikor a Nap még csak ébredezett, Peti az ablakához lépett, és észrevette, hogy az udvaron egy apró, szomorkás kutyus ül. – Szia, ki vagy te? – kérdezte tőle Peti kíváncsian.
– Én vagyok Csillag, a kóbor kutya – válaszolta a kis eb halkan. – Eltévedtem, és nem találom a hazavezető utat.
Peti szíve megszakadt a kutyus miatt. – Ne aggódj, Csillag! Segítek neked hazatalálni. De előbb együnk valamit, mert biztosan éhes vagy.
Miután Peti és Csillag együtt reggeliztek, elindultak az erdő felé, hogy megkeressék a kutya otthonát. Ahogy ballagtak az ösvényen, a nap egyre magasabbra emelkedett, és az erdő madarai dalolni kezdtek.
Útjuk során találkoztak egy bölcs baglyal, aki az egyik fa tetején ült. – Jó reggelt, Bagoly bácsi! Tudnál nekünk segíteni megtalálni Csillag otthonát? – kérdezte Peti.
A bagoly szemei csillogtak a bölcsességtől. – Hát persze, Peti! Hallottam, hogy a régi malom melletti tisztáson él egy család, akik a kutyádat keresik. Menjetek arra!
Peti és Csillag megköszönték a segítséget, majd elindultak a malom felé. Útközben Csillag egyre vidámabb lett, és Peti büszke volt rá, hogy ilyen bátor és kedves barátja van.
Amikor megérkeztek a malomhoz, egy kedves család várta őket. – Csillag! – kiáltották boldogan, és szorosan magukhoz ölelték a kutyust.
– Nagyon köszönjük, hogy segítettél megtalálni a kis kutyánkat! – mondta az anyuka mosolyogva Petinek.
Peti csak elmosolyodott, és azt mondta: – Örülök, hogy segíthettem. Tudjátok, mindig korán kelek, és ilyenkor a világ is olyan szép és békés.
Aznap este Peti boldogan feküdt le, mert tudta, hogy a korán kelésnek köszönhetően egy igaz barátra talált, és segített rajta. Innentől kezdve még szívesebben ébredt, mert minden reggel egy új kaland ígérete volt.
És hogy mi lett Petivel és Csillaggal? Hát, sok szép napot töltöttek együtt, mindig időben, még a napkelte előtt indultak felfedezni a világot, és segítettek mindenkinek, aki rászorult.
Így hát a fiú, aki minden reggel korábban ébredt, megtanulta, hogy a korán kelés nemcsak különlegessé teszi a napot, hanem barátságokat is hoz, és segít a bajban lévőkön. És boldogan éltek, míg meg nem haltak.
Itt a vége, fuss el véle!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.

