A felhőkből szőtt város legendája nagyon régre nyúlik vissza, amikor még az emberek hitték, hogy a világ tetején is lehet élet. Egy messzi faluban, ahol minden este csillagok fénye világította be az eget, Nagyi mindig azt mesélte unokáinak, hogy valahol fenn, a felhők között, egy különleges város lebeg, amit a szeretet és jóság tart fenn. „Ott, ahol a legfehérebb bárányfelhők úsznak, ott laknak a legkedvesebb lények, és a város sosem szomorú” – suttogta Nagyi, miközben a kandalló előtt fonott.
Az emberek úgy képzelték el ezt a várost, mintha puha vattacukorból, gyöngyházfényű sugárból és kacagásból épült volna. Színes házak lebegtek a levegőben, mindegyik ablakában virágok himbálóztak, és a gyerekek kedvükre ugrálhattak egyik felhőről a másikra. Az utcákon mindig játék és nevetés folyt, senki sem veszekedett, mindenki segített a másiknak, ha kellett.
Egy este, mikor a hold kerek volt és aranyszínű, a kis Emma úgy döntött, megkérdezi Nagyit: „Igazán létezik a felhőkből szőtt város? Oda is el lehet jutni?” Nagyi mosolygott, és így felelt: „Talán csak a képzeletünkben, de ha jóságos vagy, a szívedben bármikor odarepülhetsz!” Emma elgondolkodott ezen, és elhatározta, hogy megkeresi a város titkát.
A mesék és mítoszok mindig is fontosak voltak ebben a faluban. A gyerekek esténként összegyűltek, és hallgatták, hogyan született a város: egy szivárványból, amit a Nap és az eső együtt szőtt. A mese szerint, ha valaki igazán szereti a barátait, és mindig segít a bajban, egy kis darabot magában hordozhat ebből a csodálatos helyből.
A felhőépítészet különleges lehetett ebben a metropoliszban. A házak lebegtek, és mindenhol hintaágyak lógtak, amiken pillangók pihentek meg. A város főterén egy óriási szökőkút állt, ami hajnali párából készült, s amikor ráesett a napfény, csillogott, akár az üveggyöngy.
A lakók – akiket légimanóknak hívtak – sosem unatkoztak. Kertészkedtek a felhőfoltokon, festettek a levegőbe, sőt, néha a föld alá is leereszkedtek, hogy segítsenek a falusiaknak, ha keresztbe fordult az időjárás. Egyik nap Emma álmában találkozott egy légimanóval, akit Pelyhesnek hívtak. „Szia, Emma! Szeretnéd megnézni a városunkat?” – kérdezte Pelyhes. „Nagyon szeretném! De hogy jutok fel a felhők közé?” – csodálkozott a kislány. „Csak csukd be a szemed, gondolj valami jóra és ugorj egy nagyot!” – nevetett a manó, és már repültek is együtt, kéz a kézben.
A felhőváros lakói mindig figyelték az időjárást, hiszen az befolyásolta, milyen magasra emelkedhetnek. Ha esett az eső, közelebb ereszkedtek a földhöz, hogy a virágokat meglátogassák. Ha sütött a nap, egészen a csillagokig szálltak fel, hogy onnan csodálják a világot. Így éltek évszázadokon át, harmóniában a természettel.
A művészek is gyakran megfestették ezt a különleges várost. Volt, aki színes ceruzával rajzolta meg, volt, aki agyagból formázott felhőházakat, mások pedig gyöngyökből fűztek légimanókat. A város mindig másként jelent meg a képeken, de egyvalami közös volt: mindig mosolygós arcok éltek benne.
A tudósok pedig próbálták magyarázni, hogyan lehet egy városnak a felhőkben lakni. Elmesélték, hogy a felhők vízcseppekből állnak, és talán egy nap, ha elég tudós, mérnök és álmodozó összefog, tényleg megépülhet egy lebegő város. De a gyerekek tudták, hogy a fantáziájukban már most is ott élhetnek.
A felhőváros motívuma a mai napig megjelenik mesekönyvekben, rajzfilmekben és gyerekek álmaiban. Sokan festenek felhővárosokat, mások játékból építenek puha városokat párnákból és lepedőkből, és ilyenkor mindig mosolyog mindenki.
Mit üzen nekünk ma a felhőkből szőtt város meséje? Azt, hogy szeretettel, összefogással és képzelőerővel bármit megteremthetünk, még akkor is, ha az csak egy álom városa. Ha egymást segítjük, és hiszünk a jóságban, minden nap egy kicsit közelebb repülhetünk a felhőkhöz.
Így volt, igaz is lehetett volna, de talán mégsem volt egészen igaz, hiszen ez egy mese volt, a felhőkből szőtt városról!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
