Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis hercegnő, akit Aranyhajnalnak hívtak. Ő volt a naplemente aranykapujának őrzője. A birodalmában, ahol a naplemente minden este aranyhidat szőtt az égre, a fény és a varázslat uralkodott. Aranyhajnal feladata az volt, hogy minden este megnyissa ezt a csodás kaput, amely átvezetett a mesés világokba.
Egy napon, amikor a nap már a horizonton táncolt, Aranyhajnal éppen készült megnyitni a kaput. Édesanyja, a királynő figyelmeztette: "Ne feledd, kislányom, a kapu csak a szeretet és jóság erejével nyílik meg."
Aranyhajnal bólintott, és elindult a dombtetőre. Ahogy odasétált, megpillantott egy fehér nyuszit, aki szomorúan üldögélt az út szélén. "Mi a baj, kis nyuszi?" kérdezte.
"A testvérem eltűnt, és nem találom sehol!" válaszolta a nyuszi.
Aranyhajnal megsimogatta a nyuszit, és így szólt: "Segítek neked, de aztán sietnünk kell a kapuhoz."
Ahogy keresték a nyuszi testvérét, a hercegnő mesés tájakon vezette át a kis nyuszit. Aranyhajnal minden bokor mögött és minden fa alatt kereste a nyuszi testvérét. Végül egy gyönyörű rétre értek, ahol a nap sugarai ragyogtak. Ott, egy kis domb tetején, megtalálták az elveszett nyuszit, aki a naplementét bámulta.
"Ó, itt vagy!" kiáltotta a nyuszi boldogan. "Köszönöm, Aranyhajnal!"
"Szívesen," mosolygott a hercegnő. "Most pedig siessünk a kapuhoz!"
Visszaérve a dombtetőre, a nap már majdnem eltűnt. Aranyhajnal megállt a kapu előtt, és mélyen a szívébe nézett. Emlékezett a királynő szavaira, és a szeretetre gondolt, amit a nyuszi iránt érzett.
Amint a szeretet és jóság áthatotta a szívét, a kapu lassan megnyílt. Csodás fény árasztotta el a tájat, és a varázslatos világok hívogatóan tárultak eléjük.
"A szeretet mindig megtalálja az utat," mondta a hercegnő a nyusziknak, akik ámulva néztek a tündérkapura.
"Te vagy a legjobb hercegnő!" kiáltotta a nyuszi, és boldogan ugráltak körülötte.
Ahogy a nap eltűnt az égről, Aranyhajnal boldogan nézte a kaput, tudva, hogy a szeretet és a jóság mindig megnyitja a legcsodásabb kapukat.
És így történt, hogy Aranyhajnal, a naplemente aranykapujának hercegnője, megértette a szeretet és bátorság erejét. Ez volt az ő története, ami tanított minket arra, hogy a szívünk jósága mindig varázslatos ajtókat nyit.
Ez így volt, igaz volt, mese volt talán.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
