Egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperenciás-tengeren, egy csillogó harmatcseppben született egy különleges kis tündér. Az ő neve Lili volt, és már a világra jövetelének pillanatában is mosoly ült az arcán. Lili nem volt olyan, mint a többi tündérgyermek, hiszen amíg a többiek rögtön repkedni és virágokat díszíteni kezdtek, ő csak nézett a messzi ég felé, és apró kezecskéivel álmokat szőtt a levegőbe.
Anyukája, a bölcs Rózsa-tündér, gyakran ült le mellé a patak partjára. “Lili, mit nézel olyan nagyon?” – kérdezte tőle egy napon. “Nézem, hogyan csillog a napfény a vízen, és elképzelem, milyen lenne a vízcseppeken táncolni,” felelte Lili, s szemeiben apró napocskák gyúltak.
A tündérek világa tele volt csodákkal, de Lili számára a legnagyobb varázslat nem a színes virágos réteken vagy az aranyló naplementékben rejtőzött, hanem a képzeletében. Amikor először találkozott a csodákkal, egy kedves, öreg fa árnyékában üldögélve hallgatta a szelet, amely titkos üzeneteket suttogott a fülébe. “Szeretnék találkozni a szivárvány madarával,” álmodozott hangosan. “Majd egyszer elrepülök hozzá!”
“Nézd csak, Lili, én vagyok az!” – szólalt meg egy színes pillangó, aki a közelben röpködött. “Talán én vagyok a te szivárvány madarad!” Lili elnevette magát, és boldogan barátkozott a pillangóval, akit azóta is Csodának hívott.
Lili nemcsak álmodozott, hanem barátságokat is kötött a tündérvilág minden lakójával. Ott volt például Csillag, a játékos mókus, aki egyszer nagy bajba keveredett. Egy heves vihar után elveszett az erdőben, és csak Lili bátorsága és álmodozása segített neki hazatalálni. “Hunyd be a szemed, gondolj arra a fára, ahol a legjobban szeretsz játszani,” súgta Lili a mókusnak. Csillag így is tett, és néhány perc múlva már a jól ismert fán ültek, csodálkozva néztek egymásra.
A többi tündér néha csodálkozva figyelte Lilit. “Miért nem repkedsz velünk, miért nem fested a tulipánokat színesre?” kérdezték tőle. “Azért, mert amikor álmodozom, mintha minden lehetséges lenne. Olyankor a szívemmel is repülök, nem csak a szárnyaimmal,” mondta halkan.
Egy nap a tündérek vezetője, a nagy Smaragdtündér, odaült Lili mellé. “Eljött az idő, hogy eldöntsd, milyen tündér szeretnél lenni, Lili. Lehetsz virágtündér, esőtündér, vagy akár napfény tündér is.” Lili ekkor hosszasan elgondolkodott. “Én az álmodozó tündér szeretnék lenni. Az, aki minden nap új álmokat talál ki, és elmeséli azokat azoknak, akik elveszítették a saját álmaikat.”
A tündérek tanácsa összenézett és elmosolyodott. “Rendben van, Lili. Te leszel az első álmodozó tündér. Legyél mindig kedves, bátor, és segíts, hogy senki ne felejtse el, milyen jó dolog álmodni.”
Lili ettől kezdve minden nap új történeteket mesélt a barátainak, segített a szomorú lepkéknek, vigasztalta az elveszett méhecskéket, és még a legmagányosabb katicabogárnak is színes álmokat szőtt. “Ne féljetek álmodozni!” – mondogatta nevetve. “Az álmokból lesznek a legszebb tettek, és azokból nő ki a szeretet!”
Amikor este lett, és a csillagok kigyulladtak, Lili szárnyait összecsukva nézte az eget. “Ugye, anya, jó álmodozni?” kérdezte álmosan. “Igen, kicsim,” felelte a Rózsa-tündér, “mert aki szeretettel álmodik, annak a szíve is mindig fényesen ragyog.”
Így élt Lili, az örök álmodozó tündér, boldogan a barátai között. Történetei messzire szálltak a széllel, és mindenki, aki csak hallotta őket, egy picit maga is álmodozó lett.
Így volt, igaz is volt, tündérmese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
