A nap sugara és a szél harca: egy ismert mese kezdete
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű, zöldellő mező, ahol madarak daloltak, pillangók táncoltak, s a fűszálak vidáman hajladoztak a szélben. Az égen a Nap mosolygott le a világra, meleg sugaraival simogatta a földet. De nem volt egyedül ott fent: vele volt a Szél is, aki vidáman kergetőzött a felhőkkel, s hozott néha egy kis játékos zivatart is.
A két természeti erő találkozása és vitája
Egyik nap a Szél és a Nap az égbolt peremén találkoztak. A Szél felfuvalkodottan szólalt meg:
– Nézd csak, Napocska, mennyire erős vagyok! Mozgatom a fákat, fodrozom a tavakat, sőt, még a madarakat is néha irányítom. Szerintem én vagyok a legerősebb ezen a világon!
A Nap kedvesen elmosolyodott, s meleg hangon válaszolt:
– Drága Szél barátom, az erő lehet látványos, de néha a gyengédség ad igazi eredményt. Nem mindig az a legerősebb, aki a legerősebben fúj.
A Szél nem hagyta magát, s kissé sértődötten fordult a Naphoz:
– Ugyan már! Fogadjunk, hogy én sokkal többre vagyok képes, mint te!
Ki tudja levenni az utazó kabátját? – A kihívás
Épp akkor ballagott egy utazó a mezőn, vállán vastag kabát, fején kalap. A Szél hirtelen ötlettel kiáltott:
– Nézd csak azt az utazót! Fogadjunk, hogy aki hamarabb le tudja venni róla a kabátot, az lesz a legerősebb!
A Nap beleegyezett:
– Legyen hát! Próbáljuk ki, ki tudja elérni, hogy az utazó levetkőzzön. Kezdheted te, Szél barátom.
A nap és a szél próbálkozásai, módszereik bemutatása
A Szél nagyot szippantott a felhőkből, majd elkezdett dühösen fújni. Süvített, zúgott, cibálta az utazó ruháját, kapucniját húzta, kalapját majdnem lefújta a fejéről. Az utazó azonban, ahogy érezte a hideg szelet, még jobban magára húzta a kabátot, begombolta, szorosabban fogta a kalapját, s még gyorsabbra vette a lépteit.
A Szél csak fújt és fújt, de hiába: az utazó nemhogy levette volna a kabátját, hanem még szorosabban magához ölelte azt. A Szél végül elfáradt, és egy sóhajjal abbahagyta.
– Nem értem – mondta csalódottan. – Miért nem sikerült? Azt hittem, ha erősebben fújok, majd leveszi!
Most a Nap következett. Finoman mosolyogva, gyengéden melegíteni kezdte a tájat. Az utazó arcára napsugár simogatása hullott, a kabát alatt melegedni kezdett a teste.
– Milyen kellemes meleg lett hirtelen! – szólt magában az utazó, majd kigombolta a kabátját. A Nap továbbra is barátságosan sütött, s egy kis idő múltán az utazó levette a kabátját, vállára tette, s tovább ballagott az úton.
A Szél ámulva nézte.
– Hogyan csináltad, Napocska? – kérdezte csodálkozva.
– Nem erővel, hanem kedvességgel és melegséggel – felelte a Nap mosolyogva. – Néha a gyengédség sokkal többet ér, mint az erőszak.
A tanulság: kedvesség ereje a durvasággal szemben
Ettől a naptól kezdve a Szél is megtanulta, hogy nem mindig az erő a legjobb út, s ha valakit szeretnénk valamire rávenni, talán jobb, ha kedvesek vagyunk hozzá.
Azóta is, mikor fújdogál a szél, emlékszik a tanulságra, és néha inkább simogat, mint cibál. A Nap pedig továbbra is melegen ragyog, emlékeztetve mindenkit: a szeretet és kedvesség bizony sokszor csodákra képes.
Így volt, úgy volt, lehet, hogy nem is volt – ez volt a Nap sugara és a Szél harcának meséje.
És ha tetszett, gondolj mindig arra: a szeretet és a kedvesség ereje nagyobb minden viharnál!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
