Valamikor réges-régen, az erdő mélyén, ahol a fák suttogva mesélték titkaikat, egy hatalmas réten élt két hangyaboly. Az egyik boly lakói fekete hangyák voltak, a másikban pedig vörösek laktak. Mindkét nép szeretett dolgozni, gyűjtögetni, s gondosan ápolták a hangyák országának rendjét. Egy napon azonban, mikor a nyár legédesebb napja ragyogott a levelek között, valami különös történt.
A fekete hangyák egyik kicsi, de bátor katonája, Pici Peti, észrevette, hogy a közeli eperbokrok alatt sok-sok finom morzsa hever. Gyorsan odaszaladt, hogy szóljon a többieknek.
– Nézzétek, mennyi ennivaló! – kiáltotta izgatottan.
A vörös hangyák királynője, Vörös Vilma, ugyanebből a bokorból figyelte őket. Ő is szerette volna, ha az ő népe is részesül a finom falatokból.
– Ezek a mi morzsáink! – mondta mérgesen a vörös katonahangya, Dörmi Dénes. – Nem hagyhatjuk, hogy a feketék egyék meg mindet!
És így kezdődött a hangyák közötti háború.
Először csak szavakkal csatáztak. A fekete hangyák vezetője, Okos Ottó, megpróbált békét kötni:
– Talán osztozhatnánk, hiszen elég ennivaló van mindannyiunknak – javasolta.
De Dörmi Dénes nem akarta hallani. A vörös hangyák gyorsabbak voltak, a feketék viszont kitartóbbak. Mindkét boly kiötlötte a maga stratégiáját. A vörösek hosszú, egyenes sorban vonultak, hogy gyorsan összegyűjtsék a morzsákat. A feketék eközben titkos alagutakat ástak, hogy hátulról lepjék meg a vöröseket.
Az eperbokor alatti terület középen húzódott meg, s mindkét boly úgy érezte, hogy joguk van hozzá. A harc hevében a hangyák néha megfeledkeztek arról, hogy mennyivel könnyebb lenne együtt, békében élni. Egyik nap Pici Peti észrevette, hogy a morzsákat nemcsak ők, hanem a madarak, csigák és más bogarak is szeretik.
– Mi lesz így az erdővel, ha csak veszekedünk? – suttogta magának.
A háború alatt a hangyák különféle trükköket vetettek be. A vörös hangyák hatalmas, csillogó mandulákat használtak pajzsként. A feketék apró köveket görgettek, hogy elállják az utat. Néha vízcseppeket gyűjtöttek, és kis pocsolyákat ástak, hogy csapdába ejtsék egymást. Aztán, amikor már úgy tűnt, hogy sosem lesz vége ennek a civakodásnak, hirtelen sötét felhők gyűltek az erdő fölé.
Egy szomorú reggelen óriási eső zúdult a rétre. A hangyajáratok megteltek vízzel, a morzsákat pedig elmosta az ár. Mindkét boly elvesztette, amiért harcolt. A hangyák szomorúan néztek egymásra, és rájöttek, milyen kicsinyek is ők a természet nagy világában. Egy kis bogár, a kedves Katicabogár Lili odarepült hozzájuk.
– Látjátok, mennyivel könnyebb lenne, ha segítenétek egymásnak? – kérdezte barátságosan.
Erre Okos Ottó és Vörös Vilma végre leültek beszélgetni.
– Azt hiszem, valóban jobb lenne békében élni – mondta Vilma. – Segítsünk egymásnak újjáépíteni a bolyainkat!
– Igen, együtt mindent könnyebben megoldunk – felelte Ottó mosolyogva.
A két boly összefogott. Együtt gyűjtötték az eleséget, közösen építették újra hangyaváraikat. Rájöttek, hogy az összefogás és a szeretet sokkal fontosabb, mint a harc. Az erdő újra békéssé és boldoggá vált, s a hangyák többé nem vitáztak az eperbokor alatti területen.
Így tanulták meg a hangyák, hogy a szeretet, az együttműködés, a megértés és a barátság mindennél erősebbek. Mindenki boldogan élhet, ha békességben van a másikkal, s ha segítünk egymásnak, még a legnagyobb bajt is legyőzhetjük. A természet is hálás volt ezért, hiszen a hangyák rendbe hozták a földet, így más állatok is találtak ennivalót.
Így volt, így nem volt, ez volt a hangyák háborúja. Talán igaz sem volt, de hátha egyszer mégis megtörtént az erdő mélyén, ahol a szeretet győzött a viszály felett.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
