A város egyik kedves kis boltjában, ahol mézillatú gyertyák és csilingelő játékok várták a vásárlókat, egy vidám sárga esernyő pihent a polcon. Nem volt sem díszes, sem különleges, de valahogy mindig mosolygósnak tűnt a többi esernyő között. Egyszer csak belépett egy kislány az édesanyjával. A kislány neve Lili volt, és amikor meglátta a sárga esernyőt, a szemében öröm csillant.
– Nézd, anya, olyan, mint a napsugár! – kiáltotta Lili.
Az anyukája elmosolyodott, és az esernyő hamarosan Lili kezében találta magát. Együtt mentek haza, és az esernyő boldogan feszített, hiszen végre gazdára lelt.
Egyik reggel aztán sötét felhők gyűltek össze az égen, és Lili az anyukájával indult az óvodába. Az eső eleredt, és nagy cseppek kopogtak a sárga ernyő vásznán. Lili nevetve bújt alá, az esernyő pedig minden erejével igyekezett megvédeni őt a csöpögő esőtől.
De ahogy átértek a hídon, hirtelen nagy szél csapott le. A szél felkapta az esernyőt Lili kezéből, és messzire repítette. Lili sírva nézett utána.
– Esernyőm! – kiáltotta.
Az anyukája megsimogatta a fejét.
– Ne aggódj, kicsim. Talán valaki megtalálja, és vigyáz rá.
A sárga esernyő először nagyon megijedt, amikor a szél pörgette-forgatta. Végül egy háztetőn landolt, onnan pedig egy teherautó platójára esett. A nagy városi forgatagban minden új volt számára. A teherautó a piacra vitte, ahol egy kedves idős bácsi, Pista bácsi találta meg.
– Nahát, milyen szép sárga ernyő! – csodálkozott Pista bácsi.
Az ernyő most Pista bácsi oldalán járta a piacot, ahol sok új barátot szerzett. Megismerte a hangos kukoricacsövet, a kacagó almaárust, és a kicsi kócos kiskutyát, Fricit, aki mindig a bácsi lába mellett futkározott.
Egy nap hatalmas zápor kerekedett, és Pista bácsi az ernyővel együtt segített egy ázott cicán. Az ernyő alatt ketten is elfértek, és a cica hálásan dörgölőzött Pista bácsihoz.
– Köszönöm, hogy segítettél nekem, sárga ernyő! – dorombolta a cica.
Az esernyő boldog volt, hogy jót tehetett, és rájött, mennyi örömöt jelent másokon segíteni. Később egy kisfiú is hozzájuk csapódott, aki eltévedt a piacon. Az esernyő szép sárga színét meglátva a kisfiú odaszaladt.
– Elvinnél haza, sárga ernyő? – kérdezte.
Pista bácsi elvitte a fiút az anyukájához, és a sárga esernyő büszkén lobogott a kezében. Így telt a nap, és mindenki megcsodálta az esernyőt, aki nem csak a napfényt idézte, de a kedvességet is.
Ám az esernyőben mindig ott motoszkált Lili emléke. Ahogy a piacról hazaindultak, Pista bácsi észrevette, hogy az utca végén egy kislány az anyukájával sétál.
– Nézzétek csak, ott van Lili! – szólt fel a piac egyik árusa.
Lili szeme elkerekedett, amikor meglátta a sárga esernyőt.
– Az én esernyőm! – kiáltotta boldogan.
Pista bácsi átnyújtotta az ernyőt.
– A tied, kicsim? Hát, akkor hazatalált.
Lili szorosan átölelte az anyukáját és az esernyőt is.
– Köszönöm, hogy vigyáztál rá! – mondta a bácsinak.
Az esernyő boldogan libbent Lili kezében. Most már tudta, mennyi szépség és jóság rejlik a világban. Azóta is ott van Lili mellett, esőben és napsütésben egyaránt, mindig mosolyogva, sárgán ragyogva.
Így volt, igaz volt, talán mese is volt – de a sárga ernyő kalandjai megtanították, hogy a szeretet, a jóság és a segítőkészség mindig hazavezetnek minket.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
