Egy különleges cica története: megosztás mindenekfelett
Volt egyszer egy kicsi faluban egy még kisebb házikó, ahol egy kedves kis cica élt. A neve Mirci volt, és már a puha tappancsai is azt súgták, hogy ő bizony nem egy mindennapi cica. Mirci imádott játszani, ugrándozni és hosszú órákon át figyelni a lepkéket az ablakpárkányról. De ami igazán különlegessé tette, az az volt, hogy Mirci sosem tartott meg semmit csak magának.
Egy nap, amikor a napfény színes pöttyöket rajzolt a padlóra, Mirci egy nagy tál finom tejecskét kapott gazdájától, Erzsike nénitől. Mirci boldogan nyalogatta a tejét, amikor hirtelen meghallotta, hogy valaki nyávog kint az udvaron. Kilesett, és meglátta, hogy a szomszéd cicája, Füge, szomorúan nézi a kerítés túloldaláról.
– Szia, Mirci! Olyan finom illatot érzek. Te is kaptál reggelit? – kérdezte Füge óvatosan.
Mirci körbenézett, majd intett a farkával.
– Gyere csak át, Füge! Nekem van elég tejem, szívesen megosztom veled! – mondta, és arrébb húzta a csészét.
Füge hálásan mosolygott, és átbújt a kerítés alatt. Együtt nyalogatták a finom tejet, és közben nagyokat nevettek. Mirci szíve megtelt örömmel, mert tudta, hogy jót cselekedett.
Hogyan tanulta meg a cica az önzetlenség erejét
Mirci hamar rájött, hogy a megosztás nemcsak másoknak jó, hanem neki is. Egy este, amikor az udvaron játszott, egy kismadarat talált, aki remegett a hidegtől. Mirci nem habozott, behívta a madarat a meleg kuckójába.
– Gyere csak, kismadár! Itt meleg van, biztonságban lehetsz – mondta Mirci, és mellé kuporodott.
A kismadár hálásan csipogott.
– Köszönöm, Mirci, hogy megosztod velem az otthonod! – rebegte.
Az első nagy kihívás: megosztani az ételt másokkal
Másnap reggel Mirci újra finom falatokat kapott. Épp el akarta vinni a csontocskát a kedvenc rejtekhelyére, amikor felfigyelt a kaparófa mögött megbújó egérre, aki ijedten remegett.
Mirci először gondolkodott, vajon megossza-e az egérrel a finomságot. De eszébe jutott, milyen jó érzés volt, amikor Fügének és a kismadárnak segített.
– Gyere csak elő, egérke! Nekem úgyis túl sok ez a csontocska, osszuk meg! – szólt barátságosan.
Az egérke lassan odamerészkedett, és csillogó szemmel kóstolta meg a falatot.
– Köszönöm, Mirci! – mondta halkan.
Barátságok születése a cica nagylelkűsége nyomán
Ahogy telt az idő, egyre több állat járt M irci háza felé. Jött a sün, a mókus, és még egy félénk kiskutya is. Mindannyian tudták, hogy Mirci mindig örömmel osztja meg, amije van. Néha volt csak egy morzsa, néha egy egész tál tej vagy egy meleg hely a paplan alatt, de Mirci sosem mondott nemet.
Egy nap hatalmas vihar tört ki. Az állatok mind Mirci kuckójába menekültek. Ott összebújtak, és Mirci mesét mondott. A barátai boldogan hallgatták, és érezték, milyen jó dolog, ha valaki szívesen megosztja, amije van, legyen az élelem, meleg vagy szeretet.
Mit tanulhatunk a cica példájából mindennapjainkban
Amikor a vihar elvonult, és a nap újra kisütött, mindenki hálásan búcsúzott Mircitől. A cica mosolygott, a szíve még nagyobb lett a sok szeretettől. Nem számított, hány falatja maradt, mert tudta: amit megosztunk másokkal, az visszatér hozzánk szeretet formájában.
Azóta is mindenki úgy tudja a faluban, hogy Mirci, a cica, aki mindent megosztott, a legboldogabb cica a világon. És ha arra jársz, talán te is hallod majd, ahogyan nevetnek együtt a barátai.
Így volt, igaz volt, mese volt! Vagy így volt, vagy nem volt, de ilyen szép mese volt! Így volt, mese volt, talán nem is volt igaz.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
