Mikulás varázslatos világa messze az Északi-sarkon rejtőzik, ahol a hó sosem olvad el, és az ég mindig tele van csillogó, táncoló fényekkel. Ez a hely nem csak Mikulás otthona, hanem a vidám, fürge manók lakhelye is, akik nélkül a karácsony elképzelhetetlen lenne. Ezek a manók segítenek minden évben ajándékokat készíteni, csomagolni, sőt néha még huncutkodni is picit, hogy a nevetés sose hiányozzon a Télapó háza tájáról.
Az Északi-sark legnagyobb titka, hogy itt működik a világ egyetlen manóiskolája, ahova csak legrátermettebb manópalánták kerülhetnek be. Ez az iskola rejtve van a fenyőerdők mögött, egy csillogó jégpalotában, amit csak azok találnak meg, akiknek tiszta a szívük. A manóiskolában tanulnak kicsik és nagyobbak, sőt néha még egy-egy kíváncsi jegesmedvebocs vagy hóbagolyfióka is becsöppen egy-egy órára.
Az osztálytermekben illatos fahéj és mézeskalács illata kering, miközben a manók szorgalmasan tanulják az ajándékkészítés minden csínját-bínját. Pici, ügyes kezeikkel hol hintalovat faragnak, hol zoknibábokat varrnak, vagy éppen csilingelő csengőket fűznek színes szalagokra. De nemcsak az ajándékkészítés a fontos, hanem a csínytevés is: hiszen a jó manó tudja, hogy egy kis nevetés sokszor segít a barátságokat összetartani. Ezért van olyan óra, amikor azt tanulják, hogyan lehet egy-egy hógolyóval vidáman megviccelni a fáradt pajtást, vagy hogyan lehet titokban egy almát becsempészni a Mikulás csizmájába reggelire.
Egy szép napon Mikulás maga is benézett az iskolába, hogy megnézze, mennyit fejlődtek a manók. Megsimította hosszú, fehér szakállát, és elmosolyodott, mikor meglátta, ahogy a kis Zsömle Manó éppen egy piros szalagot köt egy medvecukor csomagra.
– No lám, milyen ügyesek lettetek! – mondta Mikulás, és szeme vidáman csillant.
Zsömle Manó bátortalanul odalépett hozzá.
– Mikulás bácsi, szerinted én is igazi ajándékkészítő lehetek?
Mikulás lehajolt hozzá, és halkan így válaszolt:
– Az lesz igazi ajándékkészítő, akinek a szíve tele van szeretettel. Az ajándékok csakis akkor lesznek igazán varázslatosak, ha szeretetből készülnek.
Zsömle Manó szeme felragyogott.
A manóiskolában minden évben titkos hagyomány szerint választanak egy manót, aki segíthet Mikulásnak kiválasztani a legfontosabb karácsonyi ajándékot. Idén Sziporka Manóra esett a választás, aki híres volt arról, hogy mindig mindenkin segített, legyen szó eltört játékautóról vagy elveszett sapkáról.
Egy este Mikulás magához hívta Sziporkát.
– Sziporka, az a feladatod, hogy kitaláld, mi lesz az az ajándék, aminek a legtöbben örülnek majd idén.
Sziporka egész éjszaka gondolkodott, míg végül rájött: a legnagyobb ajándék, amit bárki kaphat, az a szeretet és az együtt töltött idő. Másnap reggel azt mondta Mikulásnak:
– Én azt szeretném, ha minden gyerek legalább egy ölelést kapna karácsonyra!
Mikulás nagyot nevetett, és megsimogatta Sziporka fejét.
– Ez a legcsodálatosabb ajándék, amit csak kitalálhattál! Segítenünk kell, hogy mindenki érezze: sosem vagy egyedül, mindig van, aki szeret.
A manók ezután nemcsak játékokat, hanem szeretet-cédulákat is készítettek, amelyekre kedves üzeneteket írtak minden gyereknek. Mikulás szánja tele lett szeretettel, nevetéssel, és persze puha, meleg ölelésekkel.
Amikor eljött a nagy nap, a manók izgatottan segédkeztek Mikulásnak: csomagoltak, szalagot kötöttek, sőt még egy-egy szaloncukrot is elcsentek a zsákból. De Mikulás csak cinkosan kacsintott, hiszen tudta: a nevetés és a jókedv az ünnep része.
Így múlt el a karácsony az Északi-sark titkos manóiskolájában, ahol mindenki megtanulta, hogy a szeretet, a segítőkészség, és az együtt töltött idő a legnagyobb ajándék mind közül.
Így volt, úgy volt, igaz mese volt! S talán nem is volt igaz, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
