Az álmos elefánt történetének kezdete
Volt egyszer Messziföldön egy nagy, szelíd elefánt, akit Emmának hívtak. Emma nem volt sem öreg, sem beteg, mégis mindenki úgy ismerte, mint az elefántot, aki mindig álmos volt. Amikor a nap felkelt, Emma csak ásított, és a szemeit dörzsölte az ormányával. Amikor a többi állat vidáman játszott a réten, Emma halkan szuszogott egy fa árnyékában.
A kis majmok gyakran ugrándozva kérdezték tőle: „Emma, gyere játszani velünk! Miért vagy mindig ilyen álmos?” Emma pedig mosolyogva válaszolt: „Majd, ha egy kicsit kipihentem magam, csatlakozom hozzátok.” De mindig elszundított, mielőtt a játék elkezdődött volna.
Miért volt mindig fáradt az elefánt?
Emma nagyon szerette volna tudni, miért nem bír ébren maradni, amikor mindenki más annyira vidám és éber. Hiába próbált korán lefeküdni, hiába ivott friss vizet a patakból, mégis, mintha a fáradtság egy nagy takaróként mindig ráborult volna.
Egy nap, amikor épp a tóparton szunyókált, a kis teknős, Tóbiás óvatosan odamászott hozzá. „Emma, én azt hiszem, valami nyomja a lelkedet. Azért vagy mindig ilyen álmos.”
Emma gondolkodott egy kicsit, de nem tudta elmondani, mi lehet az. „Csak álmos vagyok, Tóbiás, nem hiszem, hogy valami bántana.”
Az állatok tanakodni kezdtek. Volt, aki azt mondta, talán túl sokat álmodik Emma, mások szerint biztosan titkos gondja van. Mindenki szerette volna segíteni neki.
Barátai próbálnak segíteni az álmos elefánton
A barátai elhatározták, hogy megpróbálnak segíteni Emmán. A zsiráf, Zsófi különleges leveleket gyűjtött neki vacsorára, hátha az segít.
„Próbáld ki ezt a finom levelet, Emma! Én is ettől vagyok ilyen magas és éber” – mondta kedvesen.
Emma megköszönte, megette a levelet, de másnap reggel még mindig fáradtan ébredt.
A kis majmok altatódalt dúdoltak neki esténként, hátha attól mélyebben alszik majd, de csak még álmosabb lett tőle.
A papagáj, Péter azt javasolta, sétáljon többet a friss levegőn, de a lassú séta közben Emma máris elbóbiskolt.
Az állatok egyre tanácstalanabbak lettek, de sosem adták fel, mert szerették Emmát, és együtt akarták megtalálni a megoldást.
Egy különleges álom hozza meg a megoldást
Egy éjszaka, amikor a csillagok különösen fényesen ragyogtak, Emma egy furcsa álmot látott. Álmában egy kedves, öreg elefánt jelent meg előtte, aki puha hangon szólt hozzá: „Emma, akkor leszel igazán pihent, ha megtanulsz másokra is figyelni, és megosztod velük a gondolataidat.”
Emma az álomban körülnézett, és látta, hogy a barátai mind ott állnak mellette. Mindannyian mosolyogtak rá, és érezte, hogy szeretik. Az öreg elefánt még hozzátette: „Az álmoság néha nem a testben, hanem a szívben lakik. Ha megnyitod a szíved, a fáradtság is elszáll.”
Emma reggel izgatottan mesélte el az álmát Tóbiásnak, Zsófinak, Péternek és a kis majmoknak. „Azt hiszem, rájöttem, hogy hiányzott, hogy elmondjam nektek, mennyire szeretlek benneteket, és hogy milyen hálás vagyok, hogy mindig próbáltok segíteni rajtam.”
Az elefánt végre megtalálja a nyugodt álmot
Attól a naptól kezdve Emma minden reggel elsőként köszöntötte a barátait. Nem rejtette el többé az érzéseit, bátran megosztotta velük az örömeit és a félelmeit is.
A barátai boldogabbak lettek, és Emma is egyre többet nevetett. Ahogy telt az idő, már nem csak ő figyelt jobban a barátaira, de ők is még jobban odafigyeltek rá.
Emma pedig azt vette észre, hogy egyre kevésbé álmos. Bár néha még leheveredett egy fa alá, de inkább csak pihent, nem aludt folyton.
Minden este boldogabban hajtotta álomra a fejét, mert tudta, hogy a szeretet, amit ad és kap, erőt ad neki másnapra.
Így esett, hogy az álmos elefánt végül megtalálta a nyugodt álmot és az éber, boldog életet.
Így volt, úgy volt, igaz mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
