Csiribiri Béka varázslatos kalandja kezdődik
Egyszer volt, hol nem volt, egy sűrű nádas szélén, ott, ahol a víz tükrében ezüstösen csillogtak a csillagok, élt egy kicsi, zöld béka. Úgy hívták: Csiribiri Béka. Vidám és kíváncsi jószág volt, minden tavasszal hangosan kuruttyolt a tóban, de a szíve mélyén mindig arról álmodott, hogy egyszer valami rendkívüli kalandban lesz része.
Egy este, amikor a hold fénye aranyló csíkokat festett a vízre, Csiribiri Béka egy furcsa fénycsíkot látott a nádas túloldalán. „Vajon mi lehet az?” tűnődött. Ugrálva, néha nagyokat csobbanva elindult, hogy megfejtse a titokzatos ragyogást. Útközben találkozott barátjával, Csuszmákkal, a kis teknőssel.
– Hová sietsz, Csiribiri? – kérdezte Csuszmák.
– Látod azt a fényt? Oda tartok! Talán valami csodálatos dolog rejtőzik ott! – felelte Csiribiri izgatottan.
Mi az a csillagnyalóka, és honnan származik?
Amikor odaértek, a nádasban egy apró, fénylő nyalókát találtak. Színes volt, és mintha apró csillagok szikráztak volna benne. Csiribiri csodálkozva nézte: „Ez egy csillagnyalóka! Mesélt róla egyszer a Nagy Bölcs Gőte, de sosem hittem, hogy tényleg létezhet!”
A csillagnyalóka nem akármilyen édesség volt. Úgy tartották, hogy a hullócsillagok szelíd fénye szövődik bele, s aki jószívűen, másokkal megosztva eszi meg, annak nemcsak a szája lesz édes, de a lelke is ragyogni kezd.
Az első találkozás: Csiribiri és a titokzatos édesség
Csiribiri Béka óvatosan közelebb hajolt a csillagnyalókához. „Vajon tényleg olyan jó lehet, mint amilyennek mesélik?” – suttogta. Csuszmák izgatottan helyeselt: „Kóstoljuk meg együtt! De előbb kérdezzük meg, vajon kié lehet?”
Ebben a pillanatban előbújt a nádasból egy kis egér, Szuszka. Szemeiben könny csillogott. „Eltűnt a csillagnyalókám. Ma kaptam ajándékba, de elveszítettem!” Csiribiri habozás nélkül odagurította a fénylő édességet Szuszkának.
– Itt van! Megtaláltuk! – mondta boldogan.
Szuszka arca felragyogott. – Köszönöm, hogy visszahoztátok! Szeretnétek megkóstolni velem együtt?
Barátság és bátorság a csillagnyalóka nyomában
Mindhárman leültek a tóparti kövekre. Szuszka törte meg a csillagnyalókát, s mindenkinek adott egy darabot. Ahogy megízlelték, melegséget éreztek a szívükben, s mintha apró csillagok táncoltak volna a levegőben. A csillagnyalóka nemcsak finom volt, hanem csodás érzésekkel is megajándékozta őket.
– Sosem felejtem el, hogy ilyen kedvesek voltatok velem – mondta Szuszka meghatottan.
– Jó érzés jót tenni – mosolygott Csiribiri, és barátjára, Csuszmákra pillantott, aki bólintott.
– Látod, Csiribiri, nemcsak a kaland miatt, hanem a barátságért is érdemes útra kelni!
Mit tanulhatunk Csiribiri Béka történetéből?
Aznap este Csiribiri és barátai megtanulták, hogy a legnagyobb kincs nem a legfényesebb édesség, hanem a jószívűség, a barátság és az összefogás. A csillagnyalóka fénye már csak emlék maradt, de a szívükben örökre ott ragyogott.
Így történt, hogy egy kis béka, egy teknős és egy egér együtt fedezték fel, mennyire fontos egymásra figyelni, segíteni és szeretetet adni másoknak, még akkor is, ha csak egy csillagnyalókát találnak a nádasban.
Így volt, igaz volt, mese volt! Lehet, hogy nem volt igaz, de szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
