Az erdei tó partján lakó különleges béka története
Egyszer réges-régen, egy sűrű erdő mélyén, a kristálytiszta vizű tó partján élt egy különleges kis béka. Zöld volt a bőre, mint a friss moha, és szemei úgy ragyogtak, mint a reggeli harmatcseppek. Az erdő lakói csak így hívták: Kacagó Béka. Nem véletlenül kapta ezt a nevet, hisz nap mint nap vidáman kacagott. Akár napsütés volt, akár eső koppant a leveleken, a béka kacagása betöltötte az egész erdőt.
Miért volt mindig vidám a kis zöld varangy?
A többi állat gyakran megállt a tóparton, és hallgatta Kacagó Béka nevetését. Néha a nyuszi, máskor a sündisznó vagy a szarka kérdezte tőle:
– Mondd csak, Kacagó Béka, miért vagy mindig ilyen jókedvű? Nem történik veled soha semmi rossz?
A béka ilyenkor még hangosabban kacagott, és így felelt:
– Tudjátok, barátaim, néha velem is történnek szomorú dolgok, de megtanultam, hogy mindenben lehet valami jót találni. Ha esik az eső, örülök, mert akkor szép, friss lesz a tó vize. Ha süt a nap, akkor meg élvezem a meleg sugarakat. Mindig van okom nevetni!
Az állatok kíváncsisága: mi rejlik a kacagás mögött?
Az állatok egyre kíváncsibbak lettek. Egy nap a nyuszi odaugrott Kacagó Béka mellé, és megszólalt:
– Szeretnék én is mindig ilyen vidám lenni! Elárulod a titkodat?
A béka elmosolyodott és így szólt:
– A titok egyszerű: mindig keresd meg azt, amiért hálás lehetsz! Ha barátok vesznek körül, ha szép a nap, vagy még az is, ha egy finom répát találsz. Mindig van valami apró öröm!
A szarka is rávágta:
– De mi van, ha valaki bánt minket, vagy elvesszük egymás játékát?
A béka erre csendesen így felelt:
– Akkor is segíteni kell egymáson, és megbocsátani. A nevetés és a szeretet visszahozza a jókedvet.
Egy váratlan fordulat: a béka segít barátain
Egy reggel nagy riadalom támadt a tóparton. A kis nyuszi sírva jött:
– Segíts, Kacagó Béka! Elveszett a kedvenc répám, és nem találom sehol!
A béka nem habozott, hanem vidáman ugrott egyet:
– Ne búsulj, együtt biztosan megtaláljuk!
A nyuszi, a béka, a sündisznó és a szarka nekiálltak keresni. Kacagó Béka közben mindenkinek vicceket mesélt, hogy ne szomorkodjanak. A keresés közben a nyuszi már nem is sírt; ő is kacagni kezdett a béka tréfáin.
Végül a töltés mögött, egy nagy levél alatt megtalálták a répát. A nyuszi boldogan ugrált, a többiek pedig örültek vele.
A kacagás ereje: hogyan változott meg az erdő?
Attól kezdve a kacagás nem csak a béka sajátja volt. A többi állat is megtanulta, hogy a nevetés és a szeretet minden gondot könnyebbé tesz.
Ha valaki bánatos volt, a többiek mellé ültek, és együtt keresték, miért lehet örülni. Így az erdőben mindig jókedv és barátság uralkodott. A tó vize még csillogóbbnak tűnt, a fák levelei még zöldebbek lettek.
Egy nap a kis béka azt mondta:
– Látjátok, barátaim? Amikor összefogunk, segítünk egymásnak, és nevetünk egy jót, minden nap szebb lesz!
Az erdő lakói pedig megértették: a szeretet, a jóság és a nevetés az, ami igazán boldoggá teszi az életet.
Így volt, így nem volt, talán igaz sem volt, de ilyen szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
