A messzi-messzi Orgoncia királyságában, ahol az ég mindig kékebb volt, mint máshol, állt egy rejtélyes üvegpalota. Ebben a palotában őrizték a birodalom legfényesebb kincsét: a kristályhintót. Azt beszélték, maga a Hold ezüstfénye szőtte a hintót, s mindenki, aki megpillantotta, csodákban reménykedett. Az idősebbek úgy tartották, a hintó akkor ragyog igazán, amikor igaz szeretet lakozik benne, így minden évben egy kis hercegnőt választottak ki, hogy a kristályhintó hercegnője legyen.
De hogyan is választják ki a hintó hercegnőjét? Vajon sors, vagy talán egyszerű véletlen vezérli? Az egész Orgoncia gyermekeit összegyűjtötték minden tavasszal. Kicsik és nagyobbak egyaránt izgatottan várták a hajnalt, amikor a palota kapui kitárultak, s a kristályhintó előgördült a napfénybe. Egy süvegbe helyezett aranycsengő csilingelt minden név elhangzásakor. Aznap reggel a hét éves Léna szíve erősebben vert, mint valaha. Az édesanyja szelíden megfogta a kezét.
– Ne félj, Léna, a hintó azt választja, akiben tiszta szeretet lakozik – mondta mosolyogva.
A csengő Léna nevénél megállt, egész Orgoncia ujjongott. Ő lett a kristályhintó hercegnője. Léna kicsit félt, de kíváncsisága erősebb volt minden félelemnél.
A hintó ragyogása különös volt. Nemcsak a napfény csillant meg rajta, hanem mintha belülről is világított volna. Kívülről apró gyémántvirágok futottak végig a kerekeken, az oldala pedig olyan volt, mint egy jégvirágos ablak az első hóesés után. Bent ezüstszálas párnácskák várták az utast, és minden kapaszkodó aranyló szalaggal volt átszőve. Léna elámult a szépségen.
– Csodaszép vagy, kis hintó – suttogta a hintónak.
– Köszönöm, Léna – csendült egy halk hang, mintha a szél szólt volna az üvegen át. – Csak akkor ragyogok igazán, ha szíved is ragyog.
A hintó elindult, s a palota rejtett folyosóin keresztül egy titkos terembe vitte a kislányt. Ott egy üvegasztalon három apró kulcs feküdt. A hintó hangja ismét megszólalt.
– Három próbatétel vár rád, Léna. Csak akkor lehetsz méltó a kristályhintó hercegnője címre, ha mindhárom kulcsot a helyes zárba illeszted.
Az első próbatétel előtt egy szomorú kismadarat talált Léna a teremben. A madárka szárnya megsérült.
– Segítek neked! – mondta Léna, s óvatosan bekötözte a szárnyát.
A madárka hálásan csipogott, s egy ezüst kulcsot hagyott a tenyerében.
A második próba egy nagy üveggömb mögött várt rá. A gömbben Léna saját tükörképét látta, de a képen haragosnak tűnt.
– Ne félj tőlem, én vagyok te, amikor megharagszol – mondta a tükörkép.
Léna emlékezett, mennyire bántotta tegnap a testvérét egy rossz szóval. Most, a hintó hercegnőjeként, tudta, mit kell tennie.
– Sajnálom, amit tettem, és megbocsátok magamnak is.
A megbocsátás pillanatában a tükörkép mosolyogni kezdett, s egy arany kulcs jelent meg a gömb tetején.
A harmadik próbatételnél Léna egy hatalmas kertbe lépett, ahol minden virág lehajtott fejjel állt. Egy öreg kertész szomorkodott a kert végében.
– A virágok elfelejtettek nevetni, mert senki nem törődött velük – mondta.
Léna egyenként végigsimított a virágokon, kedves szavakat súgott nekik. Az első bimbó kinyílt, majd a többi is felemelte fejét, s a kert végre színekbe borult. A kertész könnyes szemmel átadta a harmadik, kristálykulcsot.
A kulcsokkal Léna kinyitotta a palota titkos kapuját. A hintó ujjongva csilingelt, s Orgoncia összes lakója ünnepelte az új hercegnőt.
Attól a naptól kezdve Léna szíve tele volt szeretettel, türelemmel és kedvességgel. A kristályhintó pedig úgy ragyogott, mint még soha, hisz most már egy igazán jólelkű hercegnő utazott benne.
Így volt, igaz volt, mese volt! Mert a szeretet, a segítőkészség és a megbocsátás minden szívet fényessé tesz, akár egy kristályhintót.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
