Csiga Csilla reggelje csodaszépen indult. A harmat még csillogott a fűszálakon, amikor Csilla kidugta apró csigafejét a házikójából. Szorgalmasan reggelizett egy kis friss salátalevelet, majd körbenézett, vajon milyen kalandot tartogat neki a mai nap.
Ahogy így nézelődött, valami szokatlan tűnt fel a rét szélén. Egy puha, színes párna hevert ott, egészen egyedül. Csilla odacsúszott hozzá, és csodálkozva nézte. „Vajon ki hagyhatott itt egy ilyen gyönyörű párnát?” – kérdezte hangosan.
Egyszer csak a párna megremegett, mintha valaki megcsiklandozta volna. Csilla megijedt, de aztán kíváncsian közelebb merészkedett. „Helló, ki vagy te?” – szólalt meg félénken.
Az ismeretlen párna halkan válaszolt: „Szervusz, Csiga Csilla! Én egy repülő párna vagyok, de már régóta nem vitt el sehova senki. Nagyon vágyom egy új kalandra!”
Csilla csodálkozva hallgatta. „Tényleg tudsz repülni?” – kérdezte hitetlenkedve. „Ó, igen – felelte a párna –, csak rá kell ülnöd, és gondolj valami vidámra!” Csilla gondolkodott egy pillanatig, majd bátorságot gyűjtött, és felmászott a párnára.
A következő pillanatban a párna finoman felemelkedett a földről, és táncolni kezdett a levegőben. Csilla először megijedt, de a párna megnyugtatta: „Nem kell félned, csak kapaszkodj belém!” A csigakislány lassan kinyitotta a szemét, és amikor lenézett, látta, hogy a rét, ahol él, már egészen kicsinek látszik.
A repülő párna puhán siklott a levegőben. Elrepültek egy tó fölött, ahol a békák kíváncsian néztek fel rájuk, majd átszelték a virágzó rétet, ahol a méhek zümmögve integettek nekik. Csilla nevetett örömében, ez volt élete legnagyobb kalandja.
Ahogy repültek, egyszer csak egy kismadár csatlakozott hozzájuk. „Sziasztok!” – csipogta vidáman. „Hová tartotok ilyen különös járművön?” Csilla kedvesen válaszolt: „Éppen most fedezem fel a világot a barátommal, a repülő párnával. Van kedved velünk tartani?”
A kismadár boldogan igent mondott, és a párna mellett repült tovább. Nemsokára egy kis méhecske is felbukkant. „Bzz-bzz, elkísérhetlek titeket? Sosem láttam még repülő párnát!” A párna nagyon örült az új utasnak. „Természetesen, gyere csak!” – mondta.
Így négyen folytatták útjukat. Énekeltek, meséltek egymásnak, és közben egyre jobban megismerték egymást. A kismadár elmesélte, hogy mindig is szeretett volna egyszer magasra szállni valami különlegessel, a méhecske pedig arról mesélt, milyen érzés virágról virágra szállni.
A repülő párna végül puhán landolt a rét szélén, ahol a kaland elkezdődött. Csilla elbúcsúzott a madártól és a méhecskétől, de megbeszélték, hogy máskor is találkoznak, hogy együtt játszanak.
„Köszönöm, repülő párna, hogy elvittél erre a csodálatos útra!” – mondta Csilla boldogan. „Én is köszönöm neked, Csilla, hogy újra érezhettem, milyen jó barátokat találni és segíteni másoknak örülni!” – válaszolta a párna.
Csilla hazacsúszott a házikójába, szívében melegséggel és vidámsággal. Tudta, hogy a szeretet, a barátság és a bátorság segített neki átélni ezt a különleges napot.
Így esett, hogy Csiga Csilla barátokra lelt, és megtanulta: ha nyitott szívvel fordulunk egymás felé, csodálatos dolgok történhetnek. Ez egy olyan nap volt, amit soha nem felejt el.
Hát így volt, mese volt, talán igaz sem volt.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
