A messzi-messzi hegyek mögött, ahol az erdők olyan mélyzöldek, mintha maguk is elaludtak volna, élt egy apró tündér, akiről csak kevesen hallottak. Ő volt a szivárványvirág tündére. Az emberek azt mesélték, hogy amikor az erdőben különösen sűrű köd száll, vagy hirtelen megjelenik egy szivárvány a fák közt, ott jár a tündér, s virágokat hint el, amelyek a szivárvány minden színében pompáznak.
Réges-régen, amikor az első szivárványvirág nyílt, az emberek megtudták, hogy a tündér az erdő boldogságát és a színek örömét hozza el mindenkinek. Azt mondják, hogy aki rátalál egy ilyen virágra, annak a lelke megtisztul és szeretettel telik meg. A szivárványvirág tündére ezért különösen fontos volt a falusi gyerekeknek, akik gyakran játszottak az erdő szélén, remélve, hogy egyszer megpillantják őt.
Volt egyszer egy kisfiú, akit Marcinak hívtak. Ő nagyon szerette az erdőt, és gyakran bolyongott egyedül a fák között. Egy napon, mikor a nap után egy hűvös eső kerekedett, majd hirtelen előbújt a szivárvány, Marci úgy döntött, hogy követi a fény ívét. Ahogy ment, egyszer csak egy apró, világító lényt vett észre egy bokor tövében.
– Ki vagy te? – kérdezte Marci bátortalanul.
– Én a szivárványvirág tündére vagyok, – felelte a tündér, s közben mosolygott. – Azért vagyok itt, hogy boldogságot, szeretetet és jóságot hozzak a világba.
Marci elámult a tündér szépségén. A tündér hajában valódi szivárvány csillogott, ruhája pedig úgy ragyogott, mint a harmatcseppek a napfényben.
– Miért fontosak a színek? – kérdezte Marci.
– Minden szín jelent valamit – magyarázta a tündér. – A piros a szeretet, a narancs a barátság, a sárga a vidámság, a zöld a remény, a kék a nyugalom, az ibolya pedig a kedvesség színe. Ha mindezek együtt vannak, az emberek boldogabbak lesznek.
A tündér egy aprócska szivárványvirágot nyújtott Marcinak.
– Vidd haza ezt a virágot, és adj belőle mindenkinek, akit szeretsz! Minden szirmával egy jó cselekedet születik.
Marci boldogan futott haza a virággal. Otthon elsőként édesanyjának adott egy szirmot, aki aznap fáradt volt a munkában. Aztán a kistesójának is, aki mindig elveszi a játékait, de most Marci inkább megölelte őt. Végül a szomszéd néninek is, aki mindig finom sütit sütött neki.
Ahogy Marci osztozott a szirmokon, észrevette, hogy mindenkinek jobb lett a kedve. Az emberek mosolyogtak, kedvesek lettek egymáshoz, s az egész falu hangulata megváltozott. Még az eső is elállt, és ismét szivárvány jelent meg az égen.
Másnap Marci visszament az erdőbe, hátha újra találkozik a tündérrel.
– Köszönöm, hogy segítettél, – mondta Marci, amikor a tündér előbukkant.
– Te is segítettél nekem – mondta a tündér. – Hiszen a jóság akkor terjed, ha átadod másoknak is. Mindig emlékezz: egy apró kedvesség csodás dolgokat indíthat el.
Azóta Marci minden évben megkereste a szivárványvirágot és mindig megosztotta a szirmait másokkal. Az emberek pedig egyre gyakrabban figyelték, hogy a szivárvány után milyen színeken nyílik ki egy-egy virág az erdő szélén.
A faluban minden gyermek tudta, hogy a szivárványvirág tündérének üzenete ma is fontos: szeressük egymást, segítsünk a bajban, és osszuk meg a jóságot. Mert aki szeretettel él, annak az élete színesebb és boldogabb lesz. És ha valaki hisz a tündérekben, talán egyszer maga is találkozik velük egy varázslatos napon.
Így volt, igaz volt, mese volt! Vagy talán csak úgy mesélték…
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
