Valahol egy kicsi faluban, a diófa árnyékában, egy napfényes kert végében született egy különleges tök. Nem volt nagyobb, mint a többi, de a színe ragyogóbb volt, s a szára is mintha kacéran kunkorodott volna. Ez a tök nem csak abban különbözött a többiektől, hogy kíváncsi szemekkel nézett körül, hanem abban is, hogy szívében valami furcsa vágy élt: imádott volna táncolni.
– Vajon miért ringatja magát a szélben az a kis tök? – kérdezte csodálkozva a kertészné, amikor a reggeli öntözéshez érkezett.
– Hát csak gyakorlom a lépéseket – suttogta a tök, de ezt csak a közelben lakó kismadarak hallották, akik hangosan csicsergő nevetéssel bátorították.
Ahogy teltek a napok, a tök egyre ügyesebben hajolt jobbra-balra, előre-hátra, mintha csak egy táncparketten lett volna. A holdfényes éjszakákon, amikor mindenki aludt, a tök titokban táncolt. Néha a levelek is besegítettek, suhogó szoknyaként forogtak körülötte.
Egy napon híre ment a faluban, hogy mulatság lesz a közeli réten, s mindenki hivatalos, aki csak él és mozog – vagy akár gurul. A tök nagyon megörült a hírnek.
– Elmegyek én is! – határozta el magát, bár félt egy kicsit. – Mi lesz, ha kinevetnek, mert én csak egy tök vagyok?
Azon az estén a hold már magasan járt az égen, amikor a tök elindult a rétre. Egy kis sündisznó szaladt elé, s barátságosan üdvözölte.
– Hová sietsz ilyen későn?
– Megyek a bálba táncolni – mondta a tök.
– Akkor én is veled tartok! – felelte a sün, és máris együtt gurultak, tipegtek a bálba. Útközben egy tücsök csatlakozott hozzájuk hegedűjével, s néhány csiga is kedvet kapott a mulatsághoz.
A réten mindenki táncolt: a bodzabokrok alól előbújtak az egerek, a darazsak zümmögve forogtak a levegőben, s a tücskök húzták a talpalávalót. A tök először félénken nézte a sok vidám arcot, de aztán a sün barátságosan megszólította:
– Gyere, mutasd meg, mit tudsz!
A tök vett egy nagy levegőt, s beállt a kör közepére. Először lassan kezdett mozogni, majd egyre bátrabban, amíg csak úgy forgott, gurult, hajlongott. A többiek ámulva figyelték. Egy kisegér odasúgta a testvérének:
– Nézd csak, milyen ügyes!
A tánc végén mindenki tapsolt, a tücskök hangosabban húzták a zenét, és a rét egész éjjel vidám volt. Attól a naptól kezdve a tök sok új barátra lelt.
A nagy siker után a falu is meghívta a kis tököt a következő mulatságra. Ott már nem félt, bátran ment középre, és a gyerekek is vele forogtak. Az öregek mosolyogva nézték, ahogy kicsik és nagyok együtt táncolnak, nem számít, hogy ember vagy tök, sün vagy csiga az illető.
Egy napon egy szomorú kis virág jelent meg a réten, sírdogált, mert úgy érezte, nem tud táncolni, és sosem lesz barátja. A tök odagurult hozzá, és kedvesen megszólította:
– Nem baj, ha félsz. De ha velem táncolsz, látni fogod, milyen jó együtt lenni!
A virág bátortalanul mozdult, de aztán nevetni kezdett. Együtt forogtak, a többiek is csatlakoztak, s a virág azóta mindig mosolyogott.
A tök példát mutatott mindenkinek: nem számít, honnan jövünk vagy milyenek vagyunk, a táncban és barátságban mindenki egyenlő. Aki szeretettel fordul másokhoz, mindig talál barátokat, és együtt sokkal vidámabb az élet.
Így volt, úgy volt, igaz volt, vagy mese volt csak, ki tudja már? Ez volt a tök, aki imádott táncolni története – és aki megtanította a rét minden lakóját, hogy szeretettel és bátorsággal minden lehetséges.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
