Egy különös ház titka: a szellem megjelenése
Egy régi, hatalmas ház állt a falu szélén, melyet sűrű borostyán borított, az ablakai pedig este fényesen ragyogtak. A ház különleges volt, hiszen benne lakott egy nagy család, a kis Hanna, a bátyja, Bence, meg édesanyjuk és édesapjuk. Viszont akadt ott valaki, akiről először senki sem tudott: egy szellem, aki folyton elbújt.
Egy este, amikor a család összegyűlt a kandalló előtt, Hanna hirtelen halk suttogást hallott a sarokban. „Hallottad ezt, Bence?” súgta a testvérének. Bence a fejét csóválta, de Hanna biztos volt benne, hogy nem csak képzelődött.
A lakók első találkozása az elbújó szellemmel
Másnap reggel, mikor a gyerekek játszottak, egy hirtelen fuvallat elfújta Hanna kedvenc babáját a szoba másik sarkába. Amikor odaszaladt, egy halvány, áttetsző alakot pillantott meg, aki azonnal eltűnt a függöny mögött.
„Ott volt valaki!” kiáltotta Hanna. Bence is oda sietett, de már csak a csend volt ott velük.
Néhány nap múlva édesanya is furcsaságot tapasztalt. A frissen sült sütemények illata elillant, mintha valaki gyorsan bekapta volna őket. „Ki volt az?” kérdezte, de mindenki csak vállat vont.
Sorozatos rejtőzködés: miért bújt el mindig?
A házban egyre több furcsaság történt. Az ajtók maguktól bezáródtak, a játékok helyet változtattak, még a könyvek is más polcra kerültek. A család úgy döntött, hogy éjszaka felfedezőútra indulnak.
Ahogy lopakodtak a sötét folyosón, egyszer csak halk nevetést hallottak. Bence megszólalt: „Gyere elő, nem bántunk!” De a szellem csak elbújt, most éppen a nagyszoba óriási szekrénye mögé.
A gyerekek kíváncsiak lettek. „Miért nem akar velünk játszani?” tűnődött Hanna. „Talán fél tőlünk?” gondolta Bence.
A szellem üzenete: mit akarhatott közölni?
Egy reggel, amikor a család a reggelizőasztalnál ült, egy kis cetli jelent meg az asztalon. Fura, kanyargós betűkkel ez állt rajta: „Sajnálom, hogy megijesztettelek benneteket. Nagyon régóta egyedül vagyok. Szeretnék barát lenni, de félek, hogy nem fogadtok el.”
A gyerekek összenéztek. „Ne félj, kedves szellem, szívesen barátkozunk veled!” mondta Hanna hangosan. „Igen, bújj elő!” kérlelte Bence is.
Aznap este a család minden tagja egy-egy kedves levelet írt a szellemnek. A levelek arról szóltak, hogy jó lenne játszani, mesélni, barátkozni vele, mert a házban mindenki szereti a kedvességet és a jóságot.
Végül felfedte magát: a titok megoldódik
Másnap este, amikor a kandalló fénye bevilágította a szobát, halkan megjelent előttük a szellem. Kicsi, mosolygós alak volt, alig látszott erősebbnek egy szellőnél. „Igazán?” kérdezte félénken. „Barátkozhatok veletek?”
Bence bólintott. „Igen, szellemke, most már igazi családtag vagy!”
A szellem boldogan felnevetett, s attól kezdve soha többé nem bújt el. Minden este együtt játszott a gyerekekkel, segített a sütésben, sőt, esténként mesét is mondott nekik. A házban mindig vidámság és szeretet lakott, mert mindenki tudta, hogy a legfontosabb dolog a jószívűség és az elfogadás.
És amikor valaki új érkezett a házba, a szellem mindig elsőként köszöntötte őt, hiszen már megtanulta: a szeretet nem ijesztő, hanem csodás dolog.
Így volt, igaz volt, mese volt, talán nem is igaz! De azt megtanulhatjuk belőle, hogy soha ne féljünk attól, aki más, hiszen a legjobb barátságok néha a legváratlanabb helyeken születnek.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
