Egyszer volt, hol nem volt, túl a nagy hegyeken, egy zöldellő völgyben élt egy sárkány. Nem volt gonosz, nem fújt tüzet ok nélkül, és nem rabolt el senkit, mint a mesékben szokás. Sárkány Béla volt a neve, s legnagyobb vágya az volt, hogy legyen egy igaz barátja. Nap nap után repkedett a hegyek felett, nézte a madarakat, hallgatta a patak csobogását, és nagyon magányosnak érezte magát.
Béla sosem értette, miért félnek tőle az állatok. Hiába mosolygott, hiába próbált segíteni, mindenki elbújt előle. Szomorúan üldögélt a barlangja előtt, amikor egy szép tavaszi reggelen különös fény jelent meg az égen. Mintha egy csillag szállt volna le a rétre, de ahogy közelebb ment, látta, hogy egy angyal az.
Az angyal hófehér ruhát viselt, és szárnyai szikráztak a napfényben. A sárkány először megijedt, de az angyal kedvesen mosolygott rá, és bátran odalépett hozzá.
– Szia! – köszönt kedves hangon az angyal. – Én vagyok Anna. Látom, hogy szomorú vagy. Segíthetek valamiben?
Béla meglepődött, de örült, hogy végre valaki nem fél tőle. – Szia, én Béla vagyok – mondta bátortalanul. – Szeretnék barátokat, de mindenki elmenekül tőlem.
Anna leült mellé, és meghallgatta a sárkány panaszait. – Tudod, Béla, a szeretet ereje csodákra képes. Ha megnyitod a szíved, és jó szándékkal közeledsz másokhoz, előbb-utóbb észreveszik, milyen kedves vagy valójában – mondta lágyan.
A sárkány nem értette teljesen, hogyan lehetséges ez, de nagyon szeretett volna hinni benne. Anna felajánlotta, hogy segít neki új barátokat szerezni, és ettől Béla szíve megtelt reménnyel.
Első közös kalandjuk az volt, hogy segítettek egy sebesült őzikének, akit a sárkány talált az erdő szélén. Anna szeretettel ápolta az állatot, Béla pedig óvatosan vitte a hátán vissza a tisztásra. Az őz először félt, de Anna megnyugtatta.
– Nézd csak, Béla nagyon óvatos, nem bánt, csak segíteni akar – mondta. Az őz hálásan nézett Bélára, és megköszönte a segítséget. Béla boldogan mosolygott.
Egy másik napon az angyal és a sárkány együtt játszottak a patak partján. Anna megtanította Bélát szelíden bánni a kisebb állatokkal, és együtt énekeltek, táncoltak a réten. Béla először volt igazán boldog.
A hegyek túloldalán egy kis falu lakói is felfigyeltek a sárkány és az angyal furcsa barátságára. Először féltek, de amikor látták, hogy Béla segít az állatoknak, és az angyal mindig mellette van, eloszlott a félelmük. Egyszer egy kisfiú elvesztette a labdáját, Béla óvatosan visszahozta neki a patakból.
– Köszönöm, Béla! – kiáltotta boldogan a kisfiú, és megölelte a sárkány ujját. Béla szíve megtelt melegséggel. Anna mosolyogva nézte barátját, és megsimogatta a sárkány hátát.
A napok teltek, és Béla egyre bátrabb és kedvesebb lett. Megtanulta, hogy a szeretet apró dolgokban is megmutatkozik: egy segítő kéz, egy kedves szó, egy ölelés. Anna elmagyarázta neki, hogy a szeretet nem mindig látszik, de mindig ott van, ha figyelünk egymásra.
Egy este Béla megkérdezte Annától: – Te mindig itt maradsz velem?
Anna elmosolyodott, és így szólt: – Barátok vagyunk, Béla, és a szeretet mindig összeköt minket, akkor is, ha messze vagyunk egymástól. Ne feledd, amit tanultál: ha nyitott szívvel fordulsz másokhoz, sosem leszel igazán egyedül.
A sárkány már nem volt magányos többé. Tudta, hogy minden nap lehetőség arra, hogy jót tegyen, szeressen, és barátokat találjon.
Így volt, igaz volt, tán nem is volt, de ilyen szép mese volt! A szeretet, a jóság és az igazi barátság mindig megtalálja a helyét a világban. És ha nyitott szívvel jársz, te is találsz angyalbarátot, éppen akkor, amikor a legkevésbé számítasz rá!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
