Mici egy napsütéses reggelen ébredt fel. A kis macska sejtette, hogy ez a nap nem lesz olyan, mint a többi. Mici mindig is álmodozó cica volt, aki szerette felfedezni a ház minden zegét-zugát, s a család asztalán illatozó ételek mindig felkeltették a kíváncsiságát.
Ahogy csukott szemmel nyújtózkodott, finom illatok szálltak fel a konyhából. Mici óvatosan leugrott a párnáról, és tappancsait nesztelenül a konyha felé irányította. Az ablakon beragyogott a nap, s a reggeli készülődés neszei töltötték be a lakást.
A konyhaasztalon ott várt egy tálka friss, hűvös tejföl. Mici orra azonnal megérezte a finom illatot, és az apró cica kíváncsian közelebb merészkedett. Az asztal lábához simult, onnan nézte, ahogy Emma, a gazdája a pirítósra kanalazza a tejfölt.
– Jó reggelt, Mici! – mosolygott rá Emma. – Látom, már éhes vagy!
Mici vidáman dorombolt, és szeme sarkából figyelte a tejfölös tálat. Emma megsimogatta a fejét, aztán elvitte a tálat az asztalra. Ahogy Emma hátat fordított, Mici úgy érezte, itt az ő ideje.
Felugrott az egyik székre, onnan pedig az asztal szélére. Óvatosan nyúlt a tejfölhöz, és megnyalta a pici, fehér halmot. A tejföl hűs volt és nagyon finom, Mici pedig élvezettel nyalt bele újra és újra. De ahogy mohón falatozott, egyszer csak a bajuszára is rákerült egy nagy adag tejföl.
Mici megpróbálta lenyalni, ám csak még több tejföl ragadt a bajuszára. A kis cica ilyet még sosem érzett: a bajusza csiklandozott, a szőre pedig fehér lett a tejföltől. Mici először megijedt egy kicsit.
– Miau? – nézett körbe tanácstalanul. – Mi történt velem?
Ebben a pillanatban Emma visszalépett a konyhába. Ahogy megpillantotta Mici tejfölös bajuszát, hangosan felnevetett.
– Nézzétek csak, milyen vicces cicánk lett! – szólt az apukának és a testvérének, Marcinak.
Apa és Marci is a konyhába siettek. Amikor meglátták Micit, ők is kacagni kezdtek.
– Mici, te vagy a világ legviccesebb cicája! – mondta Marci.
Mici először szégyenlősen lehajtotta a fejét, de aztán látta, hogy mindenki csak nevet, és senki sem haragszik rá. Emma papírzsebkendővel óvatosan letörölte a tejfölt a bajszáról.
– Nem baj, ha néha kíváncsi vagy, Mici – simogatta meg Emma a fejét. – De legközelebb inkább szólj, ha szeretnél valamit megkóstolni!
Mici boldogan dorombolt. Érezte, hogy szeretik, még akkor is, ha néha huncutkodik. A család együtt reggelizett, és mindenki jókedvű volt. Még Marci is adott egy kis tejfölt Mici tálkájába, hogy legyen saját része.
A reggeli végén Mici a gazdái ölében pihent, és arra gondolt, mennyire jó dolog, hogy a családja mindig megértő és szeretetteljes vele. Megtanulta, hogy a kíváncsiság néha vicces helyzeteket szül, de a szeretet és a nevetés minden nehézséget áthidal.
Amikor elérkezett az alvás ideje, Mici már csak egy kicsit pironkodott, ha eszébe jutott a tejfölös bajusza. Tudta, hogy mindenki szereti őt, pont úgy, ahogy van.
Így történt Mici tejfölös kalandja, amelyből megtanulta, hogy a szeretet, a nevetés és az egymás iránti türelem mindig fontosabb, mint minden apró csínytevés vagy bajuszos baleset.
Így volt, mert így mesélték, s ha nem így volt, akkor kitalálták. Ez volt Mici, a tejfölös bajusz, aki megtanulta: szeretni és együtt nevetni a legjobb a világon!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
