A szivárványruhás varázsló legendájának eredete
Egyszer réges-régen, mikor az erdők még suttogtak a széllel és a virágok titkokat meséltek a méheknek, élt egy különös varázsló a hegyek lábánál. A neve Senilla volt, de mindenki csak a szivárványruhás varázslónak hívta, mert senki mást nem láttak olyan színes ruhában járni, mint őt. Az emberek és az állatok egyaránt kedvelték, mert ahol megjelent, ott mindig felragyogott a mosoly, s a bánat tovaszállt, mintha csak a napfény simogatná el.
Az öregek azt mesélték, hogy Senilla nem mindig viselte ezt a csodás szivárványruhát. Valaha egyszerű, barna köpenyben járta az erdőt, s inkább kereste a magányt, mint az emberek társaságát. De egy napon megváltozott minden.
Hogyan nyerte el varázslatos ruháját a főhős?
Senilla egyik hajnalban hallotta, hogy valaki sír a patakparton. Odaosont, és meglátta, hogy egy kis mókus zokog a kövek között. „Mi bánt téged, kicsi barátom?” – kérdezte tőle gyengéden.
„Elvesztettem a makkjaimat, és nem találom őket sehol!” – felelte a mókus szipogva. Senilla lehajolt, megsimogatta a kis állat fejét, és így szólt: „Ne félj, együtt megkeressük!” Sokáig kutattak, míg végül a varázsló egy különös, színes levelet vett észre a bokor alatt. A levelek alatt ott lapultak a makkok, s ahogy Senilla visszaadta a mókusnak, a napfény rájuk esett, és egy szivárványt festett a két barátra.
Abban a pillanatban Senilla barna köpönyege színpompás ruhává változott – minden csíkja más-más színben ragyogott, mint a szivárvány. „Ettől a naptól fogva, ahol jót cselekszem, ott újabb szín jelenik meg a ruhámon!” – nevetett boldogan.
A szivárványruhás varázsló csodás képességei
Senilla ruhája nem csupán szép volt, hanem varázserővel is bírt. Ha egy virág hervadozott, elég volt csak megérintenie, s máris újra élettel telt meg. Ha valaki szomorú volt, Senilla megvigasztalta, s mosolyt csalt az arcára. Az emberek hamar megtanulták, hogy a szivárványruhás varázsló mindig segít, legyen szó elveszett madárfiókáról vagy összetört játékautóról. „A szeretet minden bajt meggyógyít!” – mondta gyakran.
Kalandok és próbák a szivárvány útján
Egy nap Senilla úgy döntött, felkerekedik, hogy a szomszéd faluba is elvigye a jóság hírét. Útja során találkozott egy mogorva farkassal, aki sosem beszélt senkivel. „Miért vagy ilyen szomorú, farkas barátom?” – kérdezte tőle.
A farkas először csak morrant egyet, de végül így szólt: „Senki sem hiszi el, hogy jó vagyok, pedig csak egy barátra vágyom.” Senilla halkan nevetett, és megölelte. A farkas csodálkozva nézett rá, majd a szivárványruhás varázsló egy piros zsebkendőt húzott elő a ruhájából, s átnyújtotta neki. „Ez a bátorság színe, mindig emlékeztet majd, hogy jó vagy!” A farkas szemei felcsillantak, és onnantól kezdve már mosolyogva köszöntötte az erdő minden lakóját.
Ahogy Senilla továbbment, egy kislány sírására lett figyelmes. „Mi történt, kedvesem?” – kérdezte. „Eltört a babám lába, és nem tudok vele játszani!” – panaszolta a kislány. Senilla finoman megérintette a babát, s az pillanatok alatt meggyógyult. „Köszönöm, varázsló bácsi!” – ugrált örömében a kislány.
Mit taníthat nekünk a szivárványruhás varázsló?
A szivárványruhás varázsló története bejárta az egész vidéket. Mindenki tudta: a jóság és a szeretet olyan, mint a szivárvány – ha adsz belőle másoknak, még szebb lesz a világ. Senilla megtanította, hogy segíteni, vigasztalni és barátokat találni a legnagyobb varázslat. A szivárvány minden színe egy-egy szép emléket, kedves cselekedetet őrzött meg a ruháján. És aki egyszer találkozott vele, az tudta, hogy a jóság mindig visszatér.
Így hát, ha legközelebb szivárványt látsz az égen, jusson eszedbe a szivárványruhás varázsló, aki apró csodákat vitt a világba.
Így volt, mese volt, talán igaz se volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
