Egy vidám malac története: kacagás minden nap
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy pici, rózsaszín malac, akit úgy hívtak: Misi. Misi nem volt olyan, mint a többi malac a tanyán. Volt neki egy különös szokása: mindig kacagott! Sose lehetett látni szomorúnak vagy mérgesnek, még akkor sem, ha leesett a sárba vagy ha elvették tőle a legfinomabb répát.
Egy reggel, mikor a nap felkelt, Misi már a pocsolya szélén ült, és akkorát kacagott, hogy a kicsi madarak is csodálkozva néztek rá. „Hihihi! Milyen bolondos a világ, ha a napocska rám nevet!” – mondta a kis malac magában, és újabb kacagásban tört ki.
A többi állat a tanyán eleinte furcsán nézett rá. „Miért nevet ez a malac ennyit?” – kérdezte a tyúkanyó, miközben a csibéit terelgette. „Talán csikizi a sár a hasát!” – nevetett rá a boci, de titokban ő is kíváncsi lett Misire.
Miért nevetett mindig a különleges kis malac?
Egy délután, amikor a kisállatok a réten játszottak, Boriska, a kis kecske odasétált Misihez. „Mondd csak, Misi, mi olyan vicces? Miért neveted mindig?” – kérdezte kedvesen.
Misi felnézett rá, és a szemei csillogtak. „Tudod, Boriska, egyszerűen csak szeretek boldog lenni. Minden napban találok valami jót, amin mosolyoghatok. A harmatcseppek a fűszálon, a szellő, ami megborzolja a bundám, vagy éppen a ti tréfáitok. Ha nevetek, minden jobb lesz!”
Boriska elgondolkodott, majd elmosolyodott. „Én is kipróbálom, hogy több mindenen nevessek!” – mondta, és Misi mellé telepedett.
Barátok és kalandok: kacagás a tanyán
Innentől kezdve Misi kacagása ragadós lett, mint a sár a malaclábon. A bárányok is elkezdtek együtt hancúrozni vele, a kiskacsák versenyeztek, ki tud nagyobbat kacagni, és még a komoly öreg ló is elmosolyodott, mikor hallotta Misi kacagását.
Egy napon nagy vihar kerekedett, az állatok mind behúzódtak az ólakba, és kicsit féltek a mennydörgéstől. Misi azonban ekkor is talált valamit, amin nevetni lehetett. „Halljátok, milyen viccesen morog az ég? Olyan, mintha a nagyapám horkolna!” – mondta, mire a többiek is kacagni kezdtek, és mindjárt kevésbé tűnt félelmetesnek az éjszaka.
Ezután, ha valaki bajban volt, Misi mindig ott termett egy vidám kacagással vagy kedves szóval. Egyszer a nyuszi nagyon szomorú volt, mert elázott az odúja, de Misi odament hozzá, és azt mondta: „Ne búsulj, nyuszi barátom! Holnap már száraz lesz, és legalább most lehet sárból várat építeni!” A nyuszi elnevette magát, és mindjárt jobb kedve lett.
Amikor a kacagás megfertőz mindenkit
A tanya egyre vidámabb hely lett. Mindenki megtanulta Misitől, hogy a kacagás nem csak játék, hanem varázslat is. Az állatok jobban összetartottak, segítettek egymásnak, és ha valaki rossz napot fogott ki, mindig volt, aki felvidítsa.
Egy reggel különleges vendég érkezett a tanyára: egy komor róka. Mindenki félt tőle, de Misi kíváncsi lett. Odament hozzá, és így szólt: „Jó reggelt, Róka úr! Szeretné hallani a legviccesebb történetemet?” A róka először csak morcosan nézett, de ahogy Misi elkezdte mesélni a mókás kalandját a sárban, a róka is elmosolyodott, majd felkacagott. Ettől kezdve a róka is a barátjuk lett, és többé nem bántott senkit.
Mit tanulhatunk a mindig nevető malactól?
Misi, a kis kacagós malac megtanította a tanyán élő állatokat, hogy a jókedv és nevetés sok mindenben segíthet. Ha valaki nevet, a gondok is könnyebbek lesznek, és a barátságok erősebbek. A szeretet, a törődés és a vidámság mindenkinek jár, és egy kicsi kacagásból nagy boldogság lehet.
Így volt, igaz is volt, így meséltük, szép volt!
Így volt, úgy volt, ilyen volt ez a mese!
Így volt, mesélte a szél, talán sose volt, de szép volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
