A kolozsvári bíró szerepe a város életében
Egyszer réges-régen, amikor még az erdők sűrűk, a folyók tiszták, és az emberek szíve tele volt jósággal és kíváncsisággal, Kolozsváron élt egy híres bíró. Nem volt ő sem túl magas, sem túl alacsony, és bajsza is éppen akkora volt, amekkora kellett. A városlakók szerették, hiszen mindig igazságosan, bölcsen döntött, s a bírónak lenni Kolozsváron nemcsak nagy tisztesség, de nagy felelősség is volt.
A bíró, akit mindenki csak Bíró bácsinak hívott, nap mint nap ott ült a városháza tágas termében. Oda járult eléje mindenki, akinek baja, öröme vagy éppen kérdése akadt. Nem telt el nap, hogy ne kopogtatott volna be hozzá a piaci kofáktól kezdve a város legkisebb gyermeke is, ha segítségre volt szüksége.
Történelmi áttekintés: bírák a régi Kolozsváron
Abban az időben Kolozsvár városát nem király vagy főúr, hanem maga a nép választotta bíró vezette. Az emberek mind együtt döntötték el, ki legyen az, aki ügyes-bajos dolgaikban igazságot tesz. A bíró volt az, aki a városi törvények betartására ügyelt, de gyakran ő volt az, aki a legjobban ismerte a város lakóit is.
Egy régi napon, amikor még Kolozsvárt fapalánk vette körül, egy öreg bognár, Károly, a szekerével bement a városba, de megzavarta a piac rendjét. „Hát ki oldja meg ezt a galibát?” – kérdezték a kofák. „Menjünk el a bíróhoz!” – felelte a vén cipész. Aztán mind elvonultak a városházára, ahol a bíró türelmesen végighallgatta őket.
– Károly bácsi, miért hajtottál át a piacon, ha tudod, hogy ott gyerekek játszanak? – kérdezte kedvesen a bíró.
– Nagy volt a sietség, bíró uram, de igazad van, vigyáznom kellett volna! – felelte Károly szégyenkezve.
A bíró csupán annyit mondott, hogy Károly másnap meséljen egy történetet a gyerekeknek arról, miért fontos óvatosnak lenni. Így mindenki tanult, de senki sem haragudott meg.
A bírói tisztség jogi és társadalmi háttere
A bírói tisztség régen nemcsak a törvények ismeretét, de szívbéli jóságot is kívánt. A bíró dolga volt, hogy igazat tegyen, de mindig megkereste a békét is az emberek között. Jól tudta, hogy a legnagyobb hatalom a szeretet és az egymás iránti tisztelet.
Egyszer, amikor két barát, Palkó és Jancsi, egy piros labdán veszett össze, a bíróhoz vitték az ügyet. A bíró megkérte őket, hogy meséljék el, mi történt.
– Az én labdám – mondta Palkó.
– De én is segítettem megvenni – felelte Jancsi.
A bíró mosolyogva így szólt: – Szerintem mindketten szerettétek azt a labdát, de talán még jobban egymást. Osszátok meg a játék örömét, hadd legyen két boldog fiú helyett egy szomorú.
Így a fiúk kibékültek, s a labda minden nap közösen pattogott.
Híres kolozsvári bírók és történeteik
Sok híres bíró élt Kolozsváron, de Bíró bácsi története a legkedvesebb. Egy téli napon egy kislány, Lili, elvesztette a kedvenc babáját. Sírt-sírt, s végül a bíróhoz vitték.
– Ne sírj, Lilikém! – mondta Bíró bácsi. – Segítünk megtalálni.
Elindultak hát mind együtt, a város apraja-nagyja, s végül a babát egy madárfészekben találták meg, ahol egy kismadár próbálta melegíteni. Lili megsimogatta a madarat, s megígérte, hogy vigyáz rá is.
A bíró így szólt: – Néha, ha valamit elveszítünk, valami másban örömre lelhetünk.
A bírói szerep változása a modern időkben
Ma már Kolozsváron is másképp választják a bírót, s a város is nagyobb lett. De a bírói tisztség lényege nem változott: még ma is az a feladata, hogy igazságot tegyen, vigyázzon a rendre, de közben mindig jószívű legyen, és segítse az embereket abban, hogy békében éljenek egymással.
A kolozsvári bíró meséje ma is él: tanít szeretetre, igazságra és arra, hogy mindig érdemes jónak lenni.
Így volt, úgy volt, igazságos volt, szeretetteljes volt, ilyen volt a kolozsvári bíró meséje!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
