A kismalac felfedezi az almafa titkát az erdőben
Egyszer volt, hol nem volt, az erdő szélén élt egy kíváncsi kismalac, akit úgy hívtak: Pötyi. Pötyi minden reggel izgatottan ébredt, mert mindig arra gondolt, milyen új kaland várhat rá aznap. Egy nap, amikor a nap első sugarai éppen átbújtak a fák lombjai között, Pötyi elhatározta, hogy messzebb merészkedik az ismerős ösvényekről.
Ahogy bandukolt az avarban, egyszer csak megpillantott valami különöset. Az erdő egyik sarkában, a nagy tölgyfa mellett állt egy almafa, amilyet még sosem látott. Az ágai között pirosló almák ringatóztak, s a levelek között csilingelő madarak énekeltek. Pötyi kíváncsian közelebb somfordált, s csodálattal nézte az almafát.
Az első találkozás: kismalac és az érett almák
– Nicsak! Milyen szép almák! – kiáltott fel a kismalac, és ugrándozva közelebb lépett.
– Üdvözöllek, kismalac! – szólalt meg halkan az almafa, miközben lombjai finoman megzörrentek.
Pötyi meglepődve körülnézett, de hamar rájött, hogy az almafa beszélt hozzá. Kicsit bátortalanul válaszolt:
– Szia, almafa! Olyan édesnek tűnnek az almáid, szabad lenne megkóstolnom egyet?
Az almafa kedvesen mosolygott, és azt mondta:
– Az almáim azoknak érnek, akik megérdemlik őket. Ha ügyes vagy, és segítesz másokon, megkóstolhatod.
Pötyi szeme felcsillant. Még sosem próbált ilyen almát, de tudta, hogy előbb valamit tennie kell ezért.
Próbára teszi ügyességét az almafa alatt
Ahogy ott állt az almafa alatt, észrevette, hogy egy kis egérke próbál felmászni a fa törzsére, de mindig lecsúszik.
– Segíthetek neked, Egérke? – kérdezte Pötyi.
– Nagyon szeretnék egy almát, de túl magas – felelte az egér szomorúan.
Pötyi gondolkodott egy pillanatig, majd hirtelen ötlete támadt. Óvatosan lehajtotta a fejét, hogy az egér rákapaszkodhasson az orrára, és lassan felemelte az egérkét az alacsonyan lógó almához.
Az egér boldogan csipegette a piros gyümölcsöt.
– Köszönöm, Pötyi! – mondta csillogó szemmel. – Ha nem segítettél volna, biztosan éhes maradok.
Pötyi nagyon örült, hogy jót tehetett. Ahogy körbenézett, meglátta, hogy egy kis mókus is ott mozgolódik az ágak között. Ő is szeretett volna egy almát, de nem érte el.
– Mókuska, segíthetek neked is? – kérdezte Pötyi.
– Hű, de kedves vagy! – mondta a mókus, és leugrott Pötyi hátára, hogy elérje a legmagasabb ágon himbálózó almát.
Barátság szövődik az erdei állatok között
A kis csapat együtt nevetett, és jó étvággyal majszolták az édes gyümölcsöket. A madarak is odarepültek, s Pötyi megkínálta őket is egy-egy darabka almával. Az erdő lakói mind összegyűltek az almafa alatt, és vidám kacagás töltötte be a tisztást.
Az almafa boldogan nézte az állatokat.
– Látod, Pötyi, az igazi öröm az, ha segítesz másokon, és megosztod, amid van – szólt a fa meleg hangon.
Pötyi szíve megtelt boldogsággal. Rájött, hogy a barátság és a jóság sokkal többet ér, mint egyedül megenni az összes almát.
Az almafa ajándéka: tanulság a kismalac számára
Ahogy a nap lement, az almafa lehajtotta egyik ágát, és egy különösen piros, mosolygós almát nyújtott Pötyinek.
– Ez a tied, kismalac, mert jószívű voltál, segítettél társaidnak, és nem voltál irigy. Fogadd szeretettel!
Pötyi boldogan vette át az almát, és hálásan megköszönte.
– Köszönöm, almafa! Most már tudom, hogy az igazi boldogság a jóságban és a barátságban rejlik.
A kis állatok még sokáig játszottak, meséltek és nevettek az almafa árnyékában, és onnantól kezdve minden őszön együtt gyűltek össze, hogy megosszák egymással az almafa ajándékait.
Így volt, igaz volt, mese volt! Vagy talán nem is volt igaz, csak ilyen szép mese volt! Az biztos, hogy a szeretet és a jóság mindig meghozza a maga gyümölcsét.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
