Egy nap, a harmatos rét közepén, a fűszálak között egy egészen különleges kis katica született. Pöttöm volt, de a hátán nem hét, hanem kilenc fekete pötty díszelgett. Szülei, a kedves Katica mama és Katica papa, nagyon büszkék voltak rá, hiszen ilyet még nem láttak a réten.
A kis katica, akit Katicának neveztek el, mindig felfelé nézett. Amikor este lett, és a nap lebukott a domb mögött, Katica leheveredett egy fűszál tetejére, és csodálta az éjszakai égboltot. – Vajon milyen lehet ott fent, a csillagok között? – suttogta halkan. – Szeretnék egyszer elrepülni odáig, és megérinteni egy igazi csillagot!
Egyik reggel, amikor a harmat még csillogott, Katica barátokat keresett a réten, hogy megossza velük álmát. – Képzeljétek, a csillagokhoz szeretnék repülni! – mondta a hangyáknak. – Jaj, az nagyon messze van! – felelte Hangya Sára, de mosolygott, mert szerette Katicát. – Segítünk, ha tudunk! – szólt Bodobács Bandi. A pókok finom hálót fűztek, hogy majd azon pihenhessen, ha elfárad. A méhek egy kis mézet hoztak, hogy legyen ereje az útra.
Az indulás előtti napon Katicát izgalom és félelem vegyesen töltötte el. – Mi lesz, ha eltévedek odafent? Mi lesz, ha leesek? – kérdezte suttogva. – Ne félj, Katica! – mondta a bölcs Csigabiga. – Aki szeretettel a szívében indul útnak, mindig hazatalál. – És mi mindig gondolunk rád! – biztatták a barátai.
Eljött a nap, amikor elindulhatott. Felkapaszkodott a legmagasabb pitypang szárára, és amikor a szél meglibbentette, Katica kinyitotta szárnyait. Egy nagy levegővel elrugaszkodott, és repülni kezdett, egyre magasabbra, egyre feljebb. A fű és a virágok eltörpültek alatta, a patak csillogó szalagként kanyargott lent.
Katica megérkezett a felhők fölé. Ott találkozott egy barátságos fecskével, aki éppen délre tartott. – Hová tartasz ilyen bátran? – kérdezte Fecske Frici. – A csillagokhoz repülök! – felelte Katica büszkén. – Akkor szállj mellettem, segítek, amíg tudok! – mosolygott Frici, és együtt suhantak tova.
A felhők között volt egy titkos ösvény, amit csak az igazán bátor szívek láthatnak. Katica egyszer csak egy különös fényt vett észre. Egy apró, csillag alakú lény libbent oda hozzá. – Üdvözöllek, földi utazó! – szólt, és ragyogó szemei csillogtak. – Én vagyok Csillagpötty, az égi segítő. Gyere, meglátogatunk néhány csillagot!
Katica és Csillagpötty együtt táncoltak az égen, átsuhantak lila és kék csillagok között. Csillagpötty mesélt neki a galaxis titkairól és a szeretet erejéről. – A csillagok fénye mindenkinek világít, de csak az látja igazán, aki szeretettel néz rájuk – mondta halkan.
Az út során Katica sok különleges lénnyel találkozott. Egy szivárványszínű kométa repült el mellettük, és integetett. Egy régi holdbéli pillangó csodálkozva kérdezte: – Hogy jutottál el idáig, pöttöm kis katica? – A barátaim segítettek, és a szívem vitt előre – felelte Katica, és büszke volt magára.
Végül, mikor már ideje volt hazatérni, Csillagpötty egy csillagporos üzenetet csúsztatott Katicának: – Vidd magaddal ezt a kis csillagot, hogy mindig emlékezz: ahol szeretet van, ott minden lehetséges! Katica boldogan búcsúzott, és a csillagfény kíséretében visszaereszkedett a rétre.
A barátai izgatottan várták, mesélték mindenkinek: – A mi kis Katicánk a csillagokig repült! Katica pedig most már tudta, hogy a szeretet és a bátorság segítségével bármit elérhetünk, ha hiszünk magunkban és egymásban.
Így lett a katica legendája híres a réten. Kicsik és nagyok egyaránt csodálták, és amikor este lett, mindig egy kicsit bátrabban néztek fel a csillagos égre.
Így volt, igaz volt, mese volt! Talán igaz sem volt, de ilyen mese volt! Így volt, úgy volt, volt egyszer egy kis katica, aki a csillagokig repült.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
