A kandallóban lakó szikra
A szikra titokzatos élete a kandalló mélyén
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy régi, nagy kandalló egy kicsiny falusi házban, ahol a hideg téli estéken mindig vidáman ropogott a tűz. Ebben a kandallóban lakott egy apró szikra, akit mindenki csak Cilikének hívott. Cilike nem volt nagy, nem is volt félelmetes, de annál kíváncsibb és kedvesebb volt. Barátai a parázsban és a fahasábokban éltek, együtt nevettek, játszottak és melegítették a házat.
Cilike szeretett a tűz mélyén bujkálni, néha-néha halkan sercegett, vagy apró fényt villantott. A tűzhely mellett ült egy régi, bölcs parázs, akit mindenki csak Nagyapónak hívott, és ő mesélte a legjobb történeteket a kandallóban lakó szikrákról.
Hogyan születik meg egy szikra a tűzben?
– Nagyapó, hogy lettem én? – kérdezte egyszer Cilike, amikor a kandallóban különösen hangosan pattogott a tűz.
– Ó, kis szikra, – mondta Nagyapó – minden tűzben születnek szikrák. Amikor a fa és a parázs találkozik, összebújnak, megölelik egymást, és hirtelen egy apró, fényes szikra születik, aki aztán táncolni kezd a lángok között.
Cilike boldogan hallgatta Nagyapó szavait.
– Akkor minden szikra szeretetből születik? – kérdezte kíváncsian.
– Igen, kis szikra. A tűzben mindenki szeretetből születik, hogy melegséget és fényt adjon a világnak.
Az apró szikra útja: játék a lángok között
Cilike napjai izgalmasan teltek. Néha a lángok között repkedett, néha egy fahasáb réseiben bujkált. Egyszer elhatározta, hogy megörvendezteti a kandalló mellett ülő kislányt, Lucát, aki mindig szeretettel nézte a táncoló tüzet.
Amikor Cilike különösen szépet villant, Luca ujjongott:
– Nézd, anya, milyen szép a tűz ma este!
Az anyukája mosolyogva bólintott:
– A szikrák ma boldogan táncolnak, biztosan érzik, hogy jó meleg van itt és szeretet tölti be a szobát.
Cilike büszkén táncolt tovább, és elhatározta, hogy mindig jókedvű lesz, hogy örömöt szerezzen Lucának és családjának.
Mesék és legendák a kandalló szikráiról
A kandallóban esténként mindig meséltek: volt, hogy a szikrákról, akik elrepültek egészen az égig, hogy csillagokká váljanak, vagy arról a szikrákról, akik segítettek a fázó egereknek melegedni a téli hóban. Nagyapó meséje szerint, ha egy szikra igazán jószívű, az elrepülhet egy másik kandallóba is, hogy máshol is meleget és szeretetet vigyen.
– Szeretnék egyszer én is segíteni valakinek, – sóhajtott Cilike.
– Mindig segítesz, kicsim, minden apró fényeddel melegséget adsz ennek a háznak. – mondta Nagyapó.
Miért fontos a szikra a kandalló melegében?
Telt-múlt az idő, a tél egyre hidegebb lett, de a kandallóban sosem fogyott ki a melegség. Cilike és a többi szikra összefogtak, hogy a lángok jó erősek és vidámak legyenek. Tudták, hogy minden egyes szikra fontos: ha csak egy is elbújna, kevesebb lenne a fény és a melegség.
Egy este Luca szomorúan ült a kandalló mellett.
– Ma nem olyan vidám a tűz, Anya – mondta csendben.
Cilike meghallotta, és gyorsan körbejárta a barátait:
– Gyorsan, táncoljunk együtt! Legyünk fényesebbek, hogy Luca újra mosolyogjon!
A szikrák összefogtak, táncoltak, nevettek, és hirtelen a kandalló újra felragyogott.
Luca arca újra felderült, és átölelte az anyukáját.
A szikrák boldogan látták, hogy egy kis összefogással örömet és melegséget adhattak.
Így teltek a napok a kandalló mélyén, ahol minden szikra, akármilyen kicsi is, fontos volt. Összetartásban, szeretetben mindig erősebbek voltak, mint külön-külön.
Így volt, igaz volt, mese volt, talán nem is volt egészen igaz. De azt meg lehet tanulni belőle, hogy a legkisebb szikra is meleget ad, ha szeretettel és jósággal táncol a világban.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
