Volt egyszer egy főnél is puhább bundájú, bájos kis nyúl, akit Nyuszi Samunak hívtak. Samu minden tavasszal izgatottan készülődött a húsvétra, hiszen ő volt a híres húsvéti nyúl, aki örömet hoz a gyerekeknek. Idén azonban Samu egyedül érezte magát, mert a tojásfestés és ajándékozás már olyan nagy munka lett, hogy attól tartott, egyedül nem is fogja bírni.
Egy nap, amikor a réten sétált, találkozott egy vidám, sárga csibével, aki torkaszakadtából csipogott. – Miért vagy ilyen hangos, Csipi? – kérdezte Samu. – Azért, mert szeretnék segíteni valakinek, de nem tudom, hogy hol kezdjem! – felelte a csibe. Samu elmosolyodott. – Akkor gyere velem! Együtt talán könnyebben boldogulunk a húsvéti készülődéssel!
Útnak indultak, s közben megláttak egy báránykát, aki sebesen futott feléjük. – Hová siettek ilyen nagyon? – kérdezte Biri, a kisbárány. – Segíteni megyünk a húsvéti előkészületekben – válaszolta Samu. – Megfestjük a tojásokat, összekészítjük az ajándékokat és elvisszük a gyerekeknek. – Ó, én is segíteni szeretnék! – kiáltotta Biri. – Az én bundám puha, szívesen takargatok be vele törékeny tojásokat, hogy véletlenül se törjenek össze.
Így hát már hárman siettek tovább. Útközben egy mókust is találtak, aki mogyorókat gyűjtögetett. – Szeretnél velünk tartani, Mókuska? – kérdezte Csipi. – Nagy szükség lenne a gyorsaságodra és arra, hogy a magasabb ágakról is lehozd a tojásokat. A mókus rögtön ugrált örömében, s máris csatlakozott a kis csapathoz.
Ahogy együtt dolgoztak, észrevették, hogy nemcsak az ajándékozás, hanem az egymás iránti szeretet is fontos. Samu és barátai minden tojást gondosan festettek és díszítettek, és figyeltek rá, hogy mindenkinek jusson meglepetés. Néha-néha összevesztek, ki fessen pirosat, ki kéket, de aztán mindig megbeszélték, és közösen találták ki, hogyan legyenek szebbek és változatosabbak az ajándékok.
Egyik este, amikor már fáradtan üldögéltek a fűben, megszólalt Biri: – Jó érzés másokat boldoggá tenni, ugye? – Bizony, nagyon jó! – bólogatott Csipi. – És ha együtt dolgozunk, sokkal gyorsabban is elkészülünk – tette hozzá Mókuska. Samu mosolyogva nézte barátait. – Igazatok van. Nem is tudom, mi lenne velem nélkületek. Együtt minden könnyebb, és még a nehéz munka is örömteli lesz.
Így teltek a napok, s a húsvét reggelére minden tojás ragyogott a színes festéktől. A kis csapat boldogan osztotta szét az ajándékokat a gyerekeknek, akik hálás mosollyal vették át őket. De Samuék nem csak egymásnak, hanem a többi állatnak is segítettek. Megosztották a tojásokat az erdő lakóival, és elmesélték, mennyire fontos segíteni egymást és szeretettel fordulni mindenkihez.
A gyerekek közül sokan nem is tudták, hogy a húsvéti nyúl mögött ennyi segítő kéz dolgozik. Otthon a családok is összefogtak: a szülők együtt festették a tojásokat a gyerekekkel, nagymamák sütöttek kalácsot, a szomszédok pedig egymásnak is vittek egy kis ajándékot. Így lett a húsvét igazi közös ünnep, ahol a szeretet és a jóság volt a legnagyobb ajándék.
A húsvéti nyúl és barátai továbbra is minden évben segítik egymást, s eszükbe sem jut, hogy egyedül próbáljanak mindent elvégezni. Tudják, hogy összefogással bármit elérhetnek, és a legfontosabb, hogy minden szívbe jusson egy csipetnyi öröm húsvétkor.
Így volt, úgy volt, igaz is volt, talán nem is volt – de szép mese volt, ahol a szeretet, az összefogás és a segítség volt a legszebb ajándék.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
