Egy varázslatos éjszaka: a hóangyal születése
Egyszer volt, hol nem volt, a világ egyik legcsendesebb kis falujában, ahol télen vastagon esik a hó, élt egy kislány, akit Emmának hívtak. Emma nagyon szerette a telet, főleg azt, amikor friss hó borította a kertet, az utcákat és a falu szélén álló kis erdőt is. Egyik este, amikor sűrű pelyhekben hullott a hó, Emma kinézett az ablakon, és azt suttogta: Bárcsak lenne egy barátom, akivel együtt játszhatnék a hóban!
Másnap reggel Emma meleg kabátban, sálban és kesztyűben kiment a kertbe. A hó olyan puha volt, hogy örömmel belehemperedett. Hanyatt feküdt, karjait és lábait kinyújtotta, és ide-oda mozgatta őket, ahogy a nagyok tanították. Amikor felállt, egy gyönyörű hóangyal rajzolódott ki a hóban.
Amikor a kívánság valóra válik: életre kelt csoda
Emma áhítattal nézte a hóangyalt, majd halkan megszólalt: Bárcsak igazi lennél, hóangyal! Bárcsak beszélgethetnénk, és együtt játszhatnánk! Egyszer csak különös dolog történt. A hóangyal szárnyai megrezdültek, két ragyogó szeme kinyílt, és lassan, halkan megszólalt: Szia, Emma! Köszönöm, hogy megalkottál engem!
Emma tágra nyílt szemekkel nézett. – Te tudsz beszélni? – kérdezte döbbenten.
– Igen – felelte a hóangyal, aki most már szemmel láthatóan életre kelt, és puha hótestével felemelkedett a földről. – Azért keltem életre, mert tiszta szívből kívántad, hogy legyen egy barátod.
Az első lépések a havas világban
Emma ugrándozva örült, a hóangyal pedig nevetve körbetáncolta őt. – Gyere, mutasd meg nekem a világodat! – kérte a hóangyal, és Emma örömmel mutatta meg neki a kert minden zegét-zugát.
Elmentek a hóval fedett játszótérre, ahol Emma hóembert épített, a hóangyal pedig segített neki. Aztán a hóangyal bemutatta neki, hogyan lehet hópelyhekből szívecskét formálni a díszes bokrok tetején.
– Látod, minden hópehely különleges, mint ahogy minden ember szíve is az – mondta a hóangyal.
Barátság egy különleges teremtménnyel
A nap végére Emma és a hóangyal elválaszthatatlan barátok lettek. A kislány bemutatta a hóangyalt édesanyjának is, aki először meglepődött, de aztán látta, mennyire boldog a lánya.
– Anyu, nézd, ő a Hóangyal! – mutatta be Emma.
Az anyukája elmosolyodott, és azt mondta: – Én is látom a jóságot benne.
A hóangyal minden nap segített Emmának. Egyszer, amikor egy kisfiú elesett a jégen, a hóangyal gyorsan odament, felsegítette, és megnyugtatta: Ne félj, minden rendben lesz. Emma látta, hogy milyen jó érzés segíteni másokon, és elhatározta, hogy ő is mindig segít, ha tud.
A hóangyal tanítása az emberi szívről
Ahogy múltak a napok, a hóangyal sok mindent tanított Emmának.
– Tudod, Emma, a szeretet olyan, mint a hópehely: tiszta, könnyű, és ha megosztod, egyre több lesz belőle – mondta egy havas délutánon, amikor együtt gyűjtötték össze a madaraknak a morzsákat.
A barátság, a segítőkészség, a kedvesség mind-mind olyan varázslat, ami melegséget hoz a leghidegebb napokra is. Emma megtanulta, hogy ha valaki szeretettel fordul mások felé, abból mindig jó dolgok születnek.
A tavasz közeledtével a hóangyal lassan halványodni kezdett. Egy este Emma megkérdezte: – El kell menned?
– Igen, Emma – válaszolta szelíden a hóangyal. – De amíg szereted a világot, és jósággal fordulsz másokhoz, én mindig veled leszek a szívedben.
Emma átölelte a hóangyalt, és azt suttogta: – Soha nem felejtelek el.
És amikor a hó teljesen elolvadt, Emma tudta, hogy a hóangyal tanítása örökre vele marad.
Ez volt hát a mese a hóangyalról, aki életre kelt, és megtanította Emmát, milyen fontos a szeretet és a jóság. Így volt, úgy volt, talán igaz volt, talán csak mese volt, de biztosan szép volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
