A fenyőfák mindig is különleges helyet foglaltak el a természetben és az emberek szívében. Van valami varázslatos abban, ahogyan az ég felé törnek, sűrű lombjuk alatt madarak, mókusok laknak, sőt, még a manók is elbújhatnak időnként egy-egy nagyobb fenyő tövében. A világ minden táján megtalálhatóak ezek a csodálatos örökzöldek, a legészakibb erdőktől a melegebb dombvidékekig. Akár Kanadában, akár Magyarországon járunk, biztosan találkozunk legalább egy fenyőfával, amely hűségesen zöldell egész évben.
A fenyőket könnyű felismerni. Lombjuk tűlevél, sűrű, és mindig zöld – még télen is. Az apró, barna tobozokban rejlenek a magok, melyeket a mókusok és a madarak szívesen elcsipegetnek. Néhány fenyőfa nagyon magasra nő, míg mások alacsonyabbak, szétterülő ágakkal. Az erdei séták során gyakran találkozunk lucfenyővel, erdei fenyővel vagy fekete fenyővel. A kis Kati is nagyon szerette a fenyőfákat, különösen azokat, amelyek az erdő szélén álltak.
Egy nap Kati sétálni ment a kedvenc erdejébe, hogy meglátogassa a legmagasabb fenyőt, akit ő csak Fenyőpapának nevezett. Amikor odaért, megsimogatta a puha, zöld tűleveleket, és halkan megszólította:
— Jó reggelt, Fenyőpapa! Hogy vagy ma?
A fa mély, susogó hangon válaszolt:
— Szép napot, Kati! Örülök, hogy látlak. Ma különösen boldog vagyok, mert a madarak csivitelve meséltek az éjszakai kalandjaikról.
Kati leült Fenyőpapa tövébe, és figyelte, ahogy a levegőben apró magocskák hullanak a földre.
— Fenyőpapa, miért van olyan sok tobozod?
— Azért, hogy sok kis fenyőfa születhessen majd belőlük. Az erdőnek mindig szüksége van új fára, hogy mindenki otthonra találjon.
Ahogy ott ültek, egy kismadár csapódott melléjük, csőrében egy fenyőmaggal.
— Szia, Kati! Szia, Fenyőpapa! Hozhatok még több magot a fészkembe? Nagyon finomak!
— Persze, kedves Madárka, csak bátran! — nevetett Fenyőpapa.
A fenyőfák nem csak otthont adnak a sok állatnak, hanem tisztítják a levegőt, árnyékot adnak, és hűvöset teremtenek a nyári forróságban. Amikor az erdőben vihar támad, a fenyőfák karjaikkal óvják a kisebb növényeket, hogy ne törje le őket az erős szél. A bölcs Fenyőpapa sok mindent látott már, és mindig segített azoknak, akik hozzá fordultak. Egyszer még egy elveszett katicabogarat is visszavezetett a családjához.
A fenyőfák a mindennapokban is fontosak. Karácsonykor a családok feldíszítik őket, hogy ünnepi fényben tündököljenek. A fából bútorok készülnek, házak, sőt, még papír is. A fenyőillat pedig megnyugtatja az embereket, ezért sokan visznek egy-egy ágat a szobába.
Kati egyszer megkérdezte Fenyőpapát:
— Tudod, téged az emberek néha kivágnak, hogy bútort vagy karácsonyfát csináljanak belőled. Nem szomorít el ez?
Fenyőpapa elmosolyodott, és bölcsen felelt:
— Tudod, Kati, ha az emberek szeretettel bánnak velünk, és gondoskodnak róla, hogy új fákat ültessenek helyettünk, akkor mi is boldogan adjuk magunkat nekik. Mindenki ad valamit a másiknak: mi árnyékot és otthont, ők szeretetet és gondoskodást.
A fenyőfa a népmesékben, versekben is gyakran megjelenik, mint a kitartás, az örök szeretet szimbóluma. Ha valaki szomorú, elég csak megölelni egy fenyőt, és máris jobb kedve lesz. A gyerekek szeretik körbe táncolni karácsonykor, a madarak pedig tavasszal vidáman énekelnek az ágain.
Aznap délután, amikor Kati hazament az erdőből, egy kis fenyőággal a kezében, eszébe jutott, amit Fenyőpapa mondott: mindenki adhat valamit, még ha apró is az ajándéka. Otthon az ágat az asztalra tette, és megígérte magának, hogy tavasszal kis fenyőmagokat szór majd el a kertben, hogy sok-sok fenyő nőhessen a jövőben is.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
