A kíváncsi cica különleges álma: a hintázás
Volt egyszer egy kis cirmos cica, akit Mázlinak hívtak. Mázli nem volt olyan cica, mint a többi, mert neki mindig újabb és újabb ötletei támadtak. Egy nap, amikor a kertben játszott, átsuhant a fején egy gondolat: milyen jó lehet hintázni, mint a gyerekek!
Mázli odasomfordált a ház mögé, ahol a nagy fűzfa árnyékában egy piros-lila hinta lógott. Figyelte, ahogy a szomszéd kislány, Rozika kacagva lóbálja a lábát, a haját pedig a szél borzolja hintázás közben. A cica szíve hevesen vert. „Bárcsak én is hintázhatnék!” – sóhajtott fel.
Az első találkozás a kerti hintával
Egy délután, amikor Rozika bement uzsonnázni, Mázli óvatosan odalépett a hintához. Megszaglászta a kötelet, megnyalogatta a faülőkét, majd két mancsával ügyetlenül ráugrott. A hinta megmozdult, de csak egy picit.
– Jaj, ez nehezebb, mint gondoltam! – nyávogott Mázli magának.
A hinta halkan nyikorgott, ahogy Mázli ide-oda hintázott rajta, de gyorsan lecsúszott a földre. Mázli nem adta fel. Másnap újra próbálkozott, de csak billegni tudott rajta, hintázni nem igazán.
– Vajon hogy csinálják ezt a gyerekek? – morfondírozott Mázli.
Barátok, akik segítettek valóra váltani az álmát
Egy reggel, mikor Mázli éppen a konyhakert mellett sétált, találkozott Koppánnyal, a szorgalmas kismadárral.
– Szia, Mázli! Miért vagy ilyen szomorú? – csiripelte Koppány.
– Az a vágyam, hogy hintázhassak, de sehogy sem megy – felelte a cica bánatosan.
Koppány elgondolkodott, majd így szólt: – Tudod, nekünk madaraknak könnyű, mert repülni tudunk. De talán segíthetek neked! Gyere, keressük meg Rozikát, ő biztosan tud segíteni!
Mázli megörült az ötletnek. Együtt keresték meg Rozikát, aki éppen a kertben locsolt.
– Szia, Rozika! – nyávogott Mázli, mire Rozika leguggolt mellé.
– Mi a baj, kis cica? – simogatta meg a buksiját.
Koppány csiripelte: – Mázlinak az az álma, hogy hintázhasson, de nem tudja, hogyan kell!
Rozika elmosolyodott. – Segítek neked, Mázli! Felültetlek a hintára, és én löklek majd.
A cica minden nap hintázni szeretett volna
Onnantól kezdve minden délután Rozika és Mázli együtt hintáztak. Rozika finoman lökdöste a cicát, aki boldogan hunyta le a szemét, ahogy a hinta egyre magasabbra emelkedett. Koppány a faágon csiripelte a kedvenc dalait, a szél pedig táncolt a cica bajszán.
– Ez csodálatos! – kiáltotta Mázli. – Soha nem hittem volna, hogy ilyen jó érzés hintázni!
Idővel Mázli egyre ügyesebb lett. Már magától is tudott egy kicsit rugdosni a hinta ülőkéjén, hogy ringatózhasson. A kert többi állata is odagyűlt, hogy megnézzék a bátor cicát. Ott volt Pöttyös, a nyuszi, Bence, a sün, és még a szomszéd kutyus, Bandi is. Mindenki örült Mázli sikerének, mert látták, mennyire boldog.
Mit tanulhatunk a bátor és kitartó cicától?
Mázli megtanulta, hogy az álmok valóra válhatnak, ha nem adjuk fel, és elfogadjuk mások segítségét is. Barátai támogatása nélkül nem tudott volna hintázni, de így együtt minden sikerült. Ő pedig cserébe mindig megosztotta a játékait és a szeretetét mindenkivel.
Akárhányszor valaki szomorú lett a kertben, Mázli odament hozzá, és biztatta: – Soha ne add fel, hiszen a csodák ott várnak rád, ahol nem is gondolnád!
Így hát a cica, aki mindig hintázni akart, boldogan élt, és mindenkit megtanított arra, hogy a szeretet és a barátság a legfontosabb kincs a világon.
Így volt, úgy volt, igaz volt, tán nem is volt: ez bizony ilyen mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
