A fénykoszorú boszorkánya legendájának eredete messzi hegyek között, egy apró falucskában kezdődött, ahol hosszú, csendes esték voltak, és a csillagok fénye úgy szikrázott, mintha mindegyik egy-egy kis mécses volna az égen. Az öreg falubeliek azt mesélték, hogy amikor különösen sötét lett az éjszaka, egy titokzatos asszony jelent meg az erdőn túl, ragyogó fénykoszorúval a hajában. Ő volt a fénykoszorú boszorkánya, akiről úgy tartották, hogy mindenkin segít, aki tiszta szívvel közeledik hozzá.
Egy verőfényes napon egy kislány, Lili, a faluból elindult, hogy virágot szedjen édesanyjának. Ahogy a réten játszott, különös fényt vett észre a bokrok között. „Ki vagy te?” – kérdezte bátortalanul, amikor a fény felé lépett. Egy kedves hang válaszolt: „Ne félj, Lili, én vagyok a fénykoszorú boszorkánya. Gyere közelebb, hadd mutassak neked valamit!” Lili kíváncsian követte a boszorkányt, akinek fejét csodásan ragyogó koszorú díszítette, tele szikrázó virágokkal és napfényből font szálakkal.
A boszorkány titkos erejének forrása mindig is rejtély volt. Azt suttogták, hogy a fénykoszorú nem csupán dísz: minden egyes virág szirma egy-egy jócselekedet emlékét őrzi, minden fényes fonal pedig szeretetből és jóságból született. „Lili, a koszorúm ereje a szeretetből fakad. Ha jót teszel, fény gyúl a világban, s az én koszorúm is gazdagabb lesz tőle” – magyarázta a boszorkány, miközben egy pici virágot illesztett a koszorúba.
Az erdő mélyén a boszorkány minden este rituálét végzett. Körbesétált a tisztáson, halkan dúdolt, miközben összegyűjtötte a nap sugaraiban rejlő jóságot. „Figyelj csak, Lili!” – mondta. „Amikor valakit megölelsz, egy picike fény kél a szívedben. Ha segítesz valakin, az a fény tovább vándorol, és újabb szirmot varázsol a koszorúmba.” Lili csodálva nézte, ahogy a virágok ragyogni kezdenek a koszorún, és megfogadta, hogy ő is ilyen jó lesz.
A fénykoszorúk jelentése a néphitben mindig fontos volt. Az emberek azt tartották, hogy a koszorú védelmet ad, elűzi a bánatot, s mindenkit emlékeztet a szeretet erejére. A gyerekek gyakran fontak maguknak kis virágkoszorút, hogy legyen saját fényük, melyet megoszthatnak másokkal is. „Ezért fontos, hogy mindig barátságos és segítőkész legyél” – mondta a boszorkány Lilinek. „A fény nem csak az én koszorúmban él, hanem benned is.”
Lili napról napra többet tanult, és észrevette, hogy valami megváltozott benne. Már nem csak magának szedte a virágokat, hanem vitt belőlük a faluban mindenkinek, akit szeretett. „Édesanyám, nézd, milyen szépeket találtam!” – kiáltotta. Az édesanyja mosolya is fénnyé változott, és Lili tudta, hogy a boszorkány varázslata benne is él.
A boszorkány szövetsége a természettel különleges volt. Minden fának, madárnak, virágnak megvolt a maga szerepe a világban, és a boszorkány minden este hálát mondott nekik. „A természet barátja vagyok. Vigyázok rá, és ő is vigyáz rám” – mondta. Lili is megtanulta, hogy a fák árnyéka, a madarak dala és a rét virágai mind-mind ajándékok, amiket meg kell becsülni.
A fénykoszorú boszorkánya a népmesékben mindig a szeretet és a jóság jelképe volt. Sok gyerek álmodta, hogy találkozik vele, és megtanul fényt vinni mások életébe. Lili is ilyen álmodozó lett, és mindig segített ott, ahol tudott.
De miből készül a titokzatos fénykoszorú? Virágokból, napfényből, mosolyból és egy-egy jó szó erejéből. Olyan dolgokból, amiket mindannyian ismerünk, csak észre kell vennünk őket.
A fénykoszorú boszorkánya üzenete napjainkban is él: te is lehetsz fényt hozó boszorkány, ha szeretsz, segítesz, és mindig jót teszel. A szeretet fényét nem lehet eloltani, csak tovább adni, hogy világosabb legyen a világ.
Így volt, így nem volt, ez aztán igazi mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
