Egyszer volt, hol nem volt, egy csodálatos, virágos rét szélén, mélyen az erdő ölelésében, élt egy apró tündérlány, akit Zafírnak hívtak. Zafír különleges volt már születése pillanatától fogva: szárnyai áttetszők voltak, mint a hajnali harmat, a szeme pedig ragyogott, akár az ég legfényesebb csillaga. Az erdő lakói mind nagyon szerették őt, de Zafír szívében ott pulzált egy rejtélyes vágy: szerette volna megérteni a természet legapróbb titkait.
Egy nap, amikor Zafír éppen pitypangszirmokat gyűjtött az erdő szélén, hirtelen megérezte, hogy lágyan megcirógatja arcát a szellő. A fák lombjai halkan susogtak, és mintha valaki suttogott volna a levegőben. Zafír kíváncsian nézett körül, de csak a madarak csicsergését hallotta, s a fű halk zizegését. Ekkor azonban a szél újra megsimogatta, s egy vékonyka hangot hallott: „Szia, Zafír!”
Zafír meglepődött, de nem ijedt meg. „Ki vagy te?” – kérdezte halkan. „Én vagyok a Szellő, akivel senki sem beszélget, pedig annyi titkom van!” – felelte a hang. Zafír szeme felragyogott, s úgy döntött, hogy megpróbál barátkozni ezzel a különös hanggal.
Minden alkalommal, amikor Zafír kiment a tisztásra, a Szellő már várta őt. Először csak suttogást hallott, majd idővel megtanulta megkülönböztetni a szél minden apró hangját: a simogató fuvallatot, a játékos örvényt, a félszeg leheletet és a táncoló vihart. A Szellő néha titkos üzeneteket is vitt neki: „Ma az erdő mélyén megszületett egy őzike!” vagy „A folyó vize különösen tiszta ma, nézd csak meg!”
Zafír nagyon szeretett volna igazán beszélgetni a széllel, ezért minden nap gyakorolta, hogyan figyeljen a természet hangjaira. Először csak a levelek táncát figyelte, aztán a virágok hajladozását, és végül már a madarak röptét is értette. Egy reggel, amikor a napfény arany sugaraiban fürdött az erdő, Zafír végre megtanulta, hogyan lehet a szél hangjait szavakra váltani. „Köszönöm, hogy beszélgetsz velem, Szellő!” – mondta boldogan.
A legjobb barátja az északi fuvallat lett, akit Borinak hívtak. Bori kicsit hűvös volt, de mindig őszinte, s Zafír nagyon szerette ezt benne. Együtt röpültek át az erdőn, bújócskáztak a felhőkkel, s néha még az esőcseppekkel is játszottak. „Zafír, te vagy az első, aki igazán meghall engem” – súgta egy nap Bori, és ettől Zafír szíve megtelt melegséggel.
Egy napon azonban baj történt: a falu melletti réten egy kismadár leesett a fészkéből. Zafír azonnal szólt Borinak. „Segítenünk kell!” – kiáltotta. Bori gyorsan összehívta a szelek népét. Együtt emelték fel a kismadarat puha levegő-karjaikkal, s visszavitték a fészkébe. A falu lakói csodálkozva nézték, ahogy a tündér és a szél együtt dolgoznak, és azóta mindenki tudta, hogy Zafír nemcsak különleges, hanem bátor is, és nagyon jó szíve van.
Hamarosan a falu apraja-nagyja hozzá járt tanácsért. „Zafír, mit mondanak ma a szelek?” – kérdezték mindig. Neki pedig mindig volt egy kedves szava és egy jó története, amit megoszthatott velük. Együtt nevettek az északi fuvallat tréfáin, vagy éppen elcsendesedtek, ha a szél viharos napot ígért.
Egyszer aztán hatalmas vihar közeledett, amitől mindenki megijedt. De Zafír tudta, hogy a szél nem akar rosszat, csak mesélni szeretne. „Ne féljetek, csak hallgassátok meg!” – mondta, és mindenki csendben figyelt. A vihar elvonult, s utána olyan béke költözött az erdőre, amit még sosem tapasztaltak.
Zafír megtanulta, hogy a szelek világa tele van titkokkal és csodákkal. Megértette, hogy ha figyelünk egymásra, mindenkihez eljuthat a szeretet hangja – még akkor is, ha az néha csak egy halk fuvallatban érkezik.
A tündér örökké megőrizte a szél barátságát, s minden reggel köszöntötte Borit és a szelek népét. Aki pedig figyelmesen hallgatott, az néha-néha Zafír kacagását is meghallotta a szélben, ott, ahol a rét találkozik az erdővel.
Így volt, úgy volt, ez volt a mese – talán igaz, talán nem, de szép volt, és szívből szólt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
