Volt egyszer egy barátságos, puha bundájú maci, akit Misinek hívtak. Misi nagyon szerette a gazdiját, Annát, és szívesen töltötte vele a napokat. Misi mindig ott ült Anna mellett, nézte, ahogy rajzol, amikor reggelizik, vagy amikor este összebújnak a kanapén. De volt valami, amitől Misi nagyon félt: a porszívó.
Egy szép, napsütéses reggelen Anna friss levegőt engedett be az ablakon, majd vidáman szólt: „Ma takarítani fogunk, Misi! Szeretném, ha mindig tiszta lenne a lakás, hogy egészségesek maradjunk.” Misi összeszűkült szemekkel figyelte Annát, amint az előszobából előhúzta a hangos rémséget: a porszívót. Misi szíve hevesen vert, ahogy a gép közelebb került.
„Ne félj, kicsi mackóm, csak egy kis zaj lesz!” mondta Anna kedvesen, de Misi már le is lapult a szőnyegre, és a kanapé mögé futott. Onnan kukucskált ki, csupán a fülei látszottak ki a kanapé mögül. Anna bekapcsolta a porszívót, és a szoba hirtelen megtelt morgással, zúgással. Misi úgy érezte, mintha egy hatalmas, morgó medve költözött volna a lakásba, aki mindent elszippant, ami az útjába kerül.
„Miért ilyen ijesztő ez a hang?” gondolkodott Misi. „Olyan, mintha valami veszélyes dolog közeledne! Pedig látom, hogy Anna nem fél tőle, sőt, még beszélget is vele!” Anna közben kedvesen szólongatta Misit: „Gyere elő, Misi, semmi bajod nem lesz!” De Misi inkább elbújt. Nem akart bátor lenni, inkább biztonságban maradt a rejtekhelyén.
Anna látta, hogy a maci nagyon fél, ezért leült a kanapéra, és halkan beszélni kezdett hozzá. „Tudod, Misi, amikor én kicsi voltam, a villámlástól féltem. De a nagymamám mindig azt mondta: minél többet látod és hallod, annál kevésbé lesz ijesztő.” Anna egy kis játékot vett elő, és a porszívó közelébe tette. „Nézd csak, játsszunk itt, és meglátod, hogy nincs mitől tartani.”
Misi előbújt, óvatosan lépkedett a játék felé. Anna közben csökkentette a porszívó hangját, és csak egy kis sarokban használta. „Látod, most már nem is olyan hangos!” mondta vidáman. Misi egy kicsit közelebb ment, majd gyorsan visszaugrott, amikor a porszívó egy nagyot szippantott.
„Még mindig félek,” suttogta Misi. „Nem baj,” válaszolta Anna, „próbáljuk meg holnap is, addig adok neked egy kis finomságot, ha közelebb merészkedsz.” Anna elővett egy kis párizsis falatkát, amit Misi nagyon szeretett. Misi óvatosan, de kíváncsian hajolt közelebb a porszívóhoz, miközben Anna jókedvűen bátorította: „Nagyon ügyes vagy! Nagyon sokat fejlődtél!”
A következő napokban Anna minden takarításnál előbb csak messziről, majd egyre közelebbről kapcsolta be a porszívót. Mindig volt egy kis jutalomfalat Misinek, ha közelebb merészkedett. „Látod, most már egész közel vagy hozzá!” tapsolt Anna örömében. Misi már nem rohant el az első zajnál, hanem kicsit kíváncsian figyelte, hogyan mozog a porszívó a szőnyegen. Egyszer még meg is érintette óvatosan a mancsával!
Egy nap, amikor Anna végezte a takarítást, Misi már olyan távolságban ült, hogy láthatta, a porszívó senkinek sem árt. Anna leült mellé, megsimogatta, és azt mondta: „Nagyon bátor vagy, Misi! Most már tudod, semmi sem olyan félelmetes, ha megismerjük.” Misi elégedetten dorombolt, és már nem is félt annyira. Sőt, amikor legközelebb Anna takarítani kezdett, Misi nem bújt el, hanem kíváncsian szemlélte a porszívót – és büszkén gondolta: „Most már én is igazi bátor maci vagyok!”
Így történt, hogy Misi, a barátságos maci, aki félt a porszívótól, végül megtanulta, hogy a félelem legyőzhető, különösen, ha segít nekünk valaki, akit szeretünk. A szeretet, a türelem és a kedvesség mindig segíthet, ha valami újtól vagy ismeretlentől félünk.
Így volt, igaz volt, tán mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
