Egy napsütéses reggelen, amikor a harmat még csillogott a fűszálakon, egy kis csibe ébredezett a baromfiudvar egyik sarkában. A csibe, akit Csipinek hívtak, kicsit álmosan pislogott körbe. Minden olyan szokásosnak tűnt: a tyúkok kotkodácsoltak, a kakas pedig hangosan kukorékolt. Csipi mégis érezte, hogy ez a reggel nem olyan lesz, mint a többi.
Ahogy Csipi apró lábacskáival kimozdult a meleg fészekből, hirtelen különös fény csillant meg a szalmában. Mintha egy aprócska csillag rejtőzne ott, ahol tegnap még csak por és tojáshéj volt. Csipi kíváncsian közelebb ment, szemeit tágra nyitotta.
– Mi lehet ez a ragyogás? – csipogta halkan, nehogy megzavarja a többieket.
Először arra gondolt, talán csak a napfény játszik a szalmaszálakon. De ahogy közelebb ment, a fény egyre erősebb lett, és valami melegséget árasztott magából. Csipi elhatározta, hogy kideríti a titkot.
Kíváncsiság vezérelte, így elindult útjára. Ahogy lépkedett a friss szalmán, egy kis kacsa, Tóbiás szaladt oda hozzá.
– Hová mész ilyen sietősen, Csipi? – kérdezte Tóbiás.
– Egy titokzatos fényt láttam a szalmában, szeretném megtalálni, mi az – felelte Csipi.
– Segíthetek? – csiripelte lelkesen Tóbiás.
– Persze! Ketten bátrabbak vagyunk – mosolygott Csipi.
Ahogy együtt keresgéltek, útjukat állta egy nagy kakas, aki mindig mindent jobban tudott.
– Mit csináltok itt, kicsikék? – horkantotta.
– Csillagot keresünk! – válaszolták egyszerre.
– Csillagok az égen vannak, nem a szalmában! – nevetett a kakas, de Csipi nem hagyta magát eltántorítani.
Végül, egy kis üregben, a szalma kupac alatt, megtalálták a különös fényt. Egy apró, ragyogó csillag feküdt ott, mintha az égből pottyant volna le.
– Jaj, de szép vagy! – ámuldozott Csipi, miközben óvatosan megsimogatta a csillagot.
A csillag mintha válaszolt volna, egy picit még fényesebb lett, és melegség járta át a kis baromfiudvart. Tóbiás és Csipi csodálkozva nézték, ahogy a csillag aprócska hangon megszólalt:
– Köszönöm, hogy megtaláltatok! Az égből hullottam le, és nagyon vágyom vissza a magasba.
Csipi megsajnálta a csillagot.
– Segítünk hazajutni! – mondta határozottan.
A csibe és a csillag kalandja ezzel csak most kezdődött. Csipi és Tóbiás elindultak, hogy a falu legbölcsebb lakóját, az öreg baglyot megkérdezzék, hogyan segíthetnének a csillagnak.
Az öreg bagoly rájuk nézett hatalmas, komoly szemével.
– A szeretet és a segítőkészség képes csodákra. Fogjátok össze a baromfiudvar lakóit, építsetek egy magas tornyot, és onnan talán visszaszállhat a csillag az égbe.
A falu lakói – tyúkok, kacsák, libák, sőt, még a szomszéd macska is – összefogtak Csipi kérésére. Mindenki hozott valamit: szalmát, gallyakat vagy egy kis kavicsot, és együtt megépítették a legmagasabb tornyot, amit valaha láttak a baromfiudvarban.
Amikor elkészült, Csipi óvatosan helyezte fel a csillagot a torony tetejére, és minden kis barátja vele együtt kívánt egy nagyot: bárcsak a csillag visszajuthatna az égbe! Ekkor csodálatos dolog történt: a csillag fénye egyre erősebb lett, majd hirtelen felemelkedett, és visszatért az égre, ahol újra ragyogni kezdett.
A falu lakói ámulva figyelték a csodát, és még sokáig beszélgettek róla. Mindenki megértette, hogy nem a torony volt a legfontosabb, hanem az, hogy összefogással, szeretettel és segítőkészséggel csodákra is képesek lehetünk.
Csipi bátorsága és jósága reményt adott mindenkinek, s attól a naptól kezdve a kicsi csibe nemcsak a baromfiudvar hőse lett, hanem egy igazi jó barát is, akit mindenki szeretett.
Így volt, igaz is volt, ez volt a mese! Talán igaz volt, talán nem, de egy biztos: szeretettel és jósággal minden lehetséges!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
