Mici cica egy álmos reggelen felfedezőútra indul. A nap éppen csak felfutott az ablak párkányára, amikor Mici cica lustán nyújtózkodott egyet, majd elhatározta, hogy ma valami különlegeset tesz. Kint a kertben még harmatos volt a fű, a házban pedig mindenki halkan szuszogott. Mici cica léptei puhán koppantak a padlón, ahogy lépésről lépésre haladt a folyosón.
A padlásajtó mögött rejtélyes zajokat hall. Mici cica először csak halkan nyávogott, hátha valaki meghallja, de senki nem jött. Hirtelen halk zörej szűrődött ki a padlás felől, mintha valaki odafent motoszkálna. „Vajon mi lehet ott fent?” tűnődött el Mici cica. Az ajtó előtt megállva kíváncsian hegyezte a fülét, és egyre jobban érdekelni kezdte, mi lehet a titokzatos padláson.
Mici cica bátorságot gyűjt a titokzatos padláshoz. Tudta, hogy a padlás kicsit ijesztő, hiszen régi dobozok, pókhálók és árnyékok lakják. Mici cica azonban nem volt félős, sőt, kíváncsisága mindig erősebb volt a félelemnél. „Nem hagyom, hogy egy kis sötétség megijesszen!” – mondta magának, majd apró mancsával óvatosan kinyitotta az ajtót.
Az első lépések a poros lépcsőkön felfelé izgalommal töltötték el. Minden lépcsőfok alatt recsegtek a deszkák, a levegőben pedig régi, poros illat terjengett. Mici cica szíve hevesen dobogott, ahogy egyre magasabbra ért. „Bátran, Mici! Itt most nagy kaland vár rád!” – bíztatta magát halkan.
Furcsa árnyak és titokzatos illatok várták a padláson. A fény csak vékony sávokban szűrődött be a tető résein, és minden árnyék mintha külön történetet mesélt volna. Egy régi kalap, egy ódon asztalka és egy nagymama kendője mind-mind a múlt emlékeit idézték. Mici cica orrát különös, édes illat csapta meg, mintha valaki finom süteményt hagyott volna itt réges-régen.
Egy régi láda titkos kincseket rejt Mici cicának. Mici cica hamarosan rábukkant a sarokban egy poros, fából készült ládára. Felugrott a tetejére, majd ügyesen lecsúsztatta a fedelét. A láda tele volt színes szalagokkal, fényes gombokkal és egy aprócska macskajátékkal, amit valószínűleg még a gazda kiscicaként adott neki. „Micsoda kincs!” suttogta izgatottan.
Mici cica találkozik egy barátságos egérrel. Ahogy éppen a láda tartalmát nézegette, egy vékony hang szólalt meg a sötét sarokból: „Szia, Mici! Ne ijedj meg, én vagyok az, Egérke!” Mici cica egy pillanatra meghökkent, de Egérke barátságosan mosolygott rá. „Én már régóta itt lakom, és nagyon örülök, hogy végre valaki meglátogatott!” – mondta az egér.
Közös kalandok a padláson: új barátság születik. Mici cica és Egérke hamar összebarátkoztak. Együtt fedezték fel a régi dobozok titkait és a padlás rejtett zugait. Egérke megmutatta Micinek a legjobb búvóhelyeket, Mici pedig megosztotta vele a ládában talált játékmacskáját. „Most már nem félek a padlástól!” – mondta Mici boldogan.
A padlás titkainak megfejtése: régi családi történet. Egérke elmesélte, hogy a padlás minden doboza egy-egy régi emléket őriz. „Itt van a nagymama kötőtűje, ott pedig a régi karácsonyi díszek!” – mutatott körbe. Mici cica rájött, hogy a padlás nem is olyan ijesztő hely, hanem a család történeteinek otthona, ahol minden tárgy egy-egy szeretett embert idéz.
Mici cica hazatér, de a padlás titka örökre vele marad. Amikor Mici cica leballagott a lépcsőn, szíve megtelt boldogsággal. Tudta, hogy mostantól a padlás már nem titokzatos hely, hanem egy különleges, barátságos világ, ahol mindig vár rá egy új kaland és egy kedves barát. Mici cica este, mielőtt elaludt, csendesen dorombolt: „Milyen jó, hogy nem féltem, és hogy új barátot találtam!”
Így volt, igaz volt, igaz mese volt! Mici cica bátorságot tanult, megtapasztalta a barátság erejét és megtudta, hogy a szeretet otthonában a legnagyobb kincsek mindig a szívünkben maradnak.
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
