Hogyan vettük észre, hogy a cicánk horkolni kezdett
Volt egyszer egy bájos, fehér-foltos cica, akit Borókának hívtunk. Boróka nem volt különleges cica, legalábbis eleinte azt hittük. Játszott, dorombolt, néha olyasmit is megevett, amit nem kellett volna, de mindennél jobban szeretett aludni.
Egy este, amikor a család a nappaliban olvasott és játszott, különös hangra lettünk figyelmesek. Valahonnan a kanapé alól, mély, bugyborékoló hang szűrődött fel. Először arra gondoltunk, hogy talán a vízcsap csepeg, de amikor közelebb hajoltunk, meglepődve láttuk, hogy Boróka az, aki olyan édesen alszik, közben pedig halkan horkol.
– Halljátok ezt? – kérdezte Kitti, a legkisebb testvér.
– A mi cicánk tényleg horkol? – csodálkozott Apa, mire mindannyian nevetni kezdtünk.
A horkolás okai: normális vagy aggódnunk kell?
Eleinte nagyon viccesnek találtuk, de Anyát kicsit aggasztotta a dolog. Másnap utánanézett a könyvekben és az interneten, vajon normális dolog-e, ha egy cica ilyen hangosan szuszog álmában. Megnyugodtunk, amikor megtudtuk, hogy a cicák is tudnak horkolni, főleg ha nagyon mélyen alszanak, vagy kicsit hűvös a szoba. Van, akinek csak néha jön elő, és olyan is akad, akinek mindig akad valami kis nesz az álmában.
– Lehet, hogy Boróka csak különösen jót álmodik – mondta Apa, miközben Boróka bundáját simogatta.
– Vagy talán arról álmodik, hogy a világ összes halacskája az övé! – viccelődött Kitti.
Vicces pillanatok: a horkoló cica mindennapjai
Boróka horkolása hamarosan a család mindennapjainak része lett. Amikor délután a napfényes ablakban szunyókált, a horkolása olyan volt, mint egy csendes kis motor. Reggelente, amikor Kitti óvatosan próbált felkelni, hogy ne ébressze fel Borókát, előfordult, hogy éppen a horkolásra ébredt fel.
Egyszer, amikor vendégek érkeztek hozzánk, Boróka a szekrény tetején aludt, és a horkolása még a beszélgetést is megzavarta.
– Ez a cica tényleg úgy horkol, mint egy nagypapa! – nevetett a nagynéni.
Egy másik alkalommal, Boróka horkolása ébresztette fel az egész családot egy álmos vasárnap reggelen. Először mindenki azt hitte, hogy valaki hangosan fújja az orrát, de aztán rájöttek, hogy csak Boróka álmodik valami szépet.
Mit tehetünk, ha a cica horkolása zavaróvá válik?
Időnként, főleg éjszaka, Boróka horkolása már-már egy zenekar erejével töltötte be a szobát, és Kitti nehezen tudott elaludni.
– Anya, mit csináljunk, ha Boróka túl hangos? – kérdezte egyszer álmosan.
Anya azt mondta, hogy próbálják meg megváltoztatni Boróka fekvőhelyét. Puha párnát tettek az ablak mellé, és egy kis takarót is kapott. Néha az is segített, ha Borókát finoman megsimogatták, hogy egy másik testhelyzetbe forduljon.
– Fontos, hogy vigyázzunk rá és szeressük, akkor is, ha néha kicsit zajos – mondta Anya mosolyogva.
És így is történt. Boróka horkolása olyan megszokott lett, mintha csak a ház része volna. Kitti megtanulta, hogy a horkolás nem jelent semmi rosszat, sőt, valahogy még szívmelengető is volt.
Történetünk tanulsága: elfogadás és mosoly
Boróka horkolása megtanította a családot arra, hogy mindenkinek vannak furcsa szokásai, amiket el kell fogadni. Nem baj, ha néha valaki zajos, vagy másképp viselkedik – mindannyian különlegesek vagyunk.
– Ilyen a mi Borókánk, a horkoló cica – mondta Kitti, amikor este elaludt.
– És mi nagyon szeretjük őt, pont úgy, ahogy van – tette hozzá Apa.
Így történt, hogy Boróka, a folyton horkoló cica a család kedvence lett. Mindenki megtanulta, hogy egy kis türelemmel és szeretettel minden különlegesség mosolyt csalhat az arcunkra.
Hát így volt, igaz is, mese is, talán nem is volt igaz, de szép mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
