Egy kisvakond különleges mosolyának története
Volt egyszer, nem is olyan régen, s talán nem is olyan messze innen egy kis erdőben egy vakond, akit mindenki csak úgy hívott: Mosolyka. Nem azért hívták így, mert különösebb neve ne lett volna, hanem mert sosem lehetett látni szomorúnak. Akár ragyogott a nap, akár esett az eső, Mosolyka mindig mosolygott.
A kisvakond barlangja mélyen a föld alatt húzódott, s szomszédja volt a nyúl, a sün, és egy kedves cinke is. Mosolyka minden reggel felébredt, jól megdörzsölte orrocskáját, s az első dolog, amit tett, hogy széles mosollyal nézett körül.
– Jó reggelt világ! – kiáltotta lelkesen.
Egy reggel a nyúl, akit Répásnak hívtak, átjött hozzá és megkérdezte:
– Mondd csak, Mosolyka, hogy lehet az, hogy mindig ilyen jókedvű vagy?
Mosolyka csak mosolygott, s azt válaszolta:
– Minden napban van valami szép, csak meg kell találni!
Az örök derű titka: mitől mosolygott mindig?
De vajon mi volt Mosolyka titka? A kisvakond valóban mindenben meglátta a jót. Ha vihar volt, örült az esőnek, mert tudta, a virágok is szomjasak. Ha sötét volt, örült, hogy menedéke van a föld alatt. Ha pedig valaki bánatosan jött hozzá, mindent megtett, hogy felvidítsa.
Egy nap a sün, Bundás, szomorúan kopogtatott a vakond odújánál.
– Mosolyka, segíts! Eltévedtem a sűrű bozótban, s elvesztettem a legkedvesebb tobozomat.
Mosolyka bátorítóan rámosolygott.
– Ne búsulj, Bundás! Keressük meg együtt! Ígérem, közben is találunk valami jót!
Útnak indultak, közben énekeltek, s mire megtalálták a tobozt, Bundás is elfelejtette a bánatát. Sőt, találtak egy apró, vörös bogyót is, amit megosztottak egymás között.
– Látod? – kérdezte Mosolyka. – Még egy elveszett toboz is hozhat örömöt, ha együtt vagyunk!
Barátok és kalandok a mosolygó vakond életében
Mosolyka sosem volt egyedül. Mindig akadt valaki, aki hozzá fordult tanácsért vagy vigaszért. Egyik délután a cinke, Csiri, csipogva szállt le a vakond házához.
– Mosolyka, ma féltem repülni, mert nagy szél volt!
Mosolyka kedvesen bólintott.
– Nem baj, Csiri, néha mindannyian félünk. De tudod mit? Gyere, megmutatom a barlangomban, hogyan lehet a sötétben is bátornak lenni!
Odalent sötét volt, de Mosolyka egy apró, gyűjtött kaviccsal dobolni kezdett a földön.
– Hallod ezt a vidám zenét? – kérdezte. – Ha valami félelmetes, csak gondolj valami jóra, s máris könnyebb lesz!
Csiri csak nevetett, s amikor újra kirepült a napfényre, már nem is félt úgy a széltől.
Így telt Mosolyka minden napja: segített, bátorított, s közben a saját mosolyával ragyogott be mindenkit. Az erdő lakói azt mondták, az ő mosolya olyan, mint a tavaszi napsugár: mindenkire jókedvet hoz.
Tanulságok, amelyeket a vakond boldogsága rejt
Mosolyka története mindenkihez eljutott. Akik ismerték, megtanulták tőle, hogy a boldogság nem attól függ, mi történik velünk, hanem attól, hogyan nézzük a világot.
Ha egy barát szomorú, egy ölelés vagy egy jó szó csodákra képes. Ha valami nem sikerül, attól még lehet nevetni vagy újra próbálni. Mosolyka mindenkinek megmutatta: a világ tele van kedvességgel, csak észre kell venni.
Hogyan lehetünk mi is olyan derűsek, mint ő?
Ha szeretnél te is olyan mosolygós lenni, mint Mosolyka, próbáld ki: minden reggel gondolj valami szépre! Segíts a barátaidnak, nevess a bajokon, és keresd meg minden napban az apró örömöket.
Mert boldognak lenni nem varázslat: elég hozzá egy jó szó, egy kedves mosoly, és egy nyitott szív.
A vakond, aki mindig mosolygott, arra tanít minket, hogy a szeretet és a jóság mindenkiben ott van – csak mosolyogni kell hozzá.
Hát így volt, talán igaz is volt, talán csak mese volt, de aki hisz benne, annak minden nap egy kicsit vidámabb lesz!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
