Egy különleges béka a mocsárban: bemutatkozik Bubi
Egyszer volt, hol nem volt, egy zöldellő, virágzó mocsár közepén élt egy aprócska, ám annál kíváncsibb és vidámabb béka. Úgy hívták, hogy Bubi. Nem volt ő sem nagyobb, sem színesebb, sem hangosabb, mint a többi béka, de mégis volt benne valami különleges. Mindig mosolygott, szeretett ugrándozni a sás között, és mindenkihez volt egy kedves szava.
A mocsárban sok kis állat lakott, mindannyian ismerték Bubit. A nádi poszáta reggelente énekelte neki a legszebb dalokat, a teknős megosztotta vele a levelein talált harmatcseppeket, a kis halak pedig csiklandozták a lábát a vízben. Bubi nemcsak a barátságáról, hanem a bátorságáról is híres volt.
Hogyan tanult meg Bubi szembenézni a viharral?
Akárhányszor sötét felhők gyülekeztek a mocsár fölött, és a szél sírni kezdett a nádasban, a többi béka gyorsan elbújt. Volt, aki a sár alatt keresett menedéket, volt, aki a nagyobb kövek alá rejtőzött. De Bubi nem félt. Ő ilyenkor is a tó szélén üldögélt, és nézte, ahogy a villámok cikáznak az égen, s a mennydörgés hangja visszhangzik a fák között.
– Bubi, bújj el, jön a vihar! – kiáltotta neki egyszer Csuszi, a kis sikló.
– Nem félek, Csuszi! Tudod, a vihar csak vendégségbe jön hozzánk, aztán tovább is áll – felelte mosolyogva Bubi.
A többi állat csodálkozva figyelte őt. Hogy lehet az, hogy nem fél? A villámok igazán ijesztőek, a nagy esőcseppek pedig úgy potyognak, mint a nagy kövek! De Bubi csak ugrándozott, és boldogan lubickolt az esővízben.
Egy nap egy különösen nagy vihar kerekedett. A szél hajlongatta a fákat, a tó vize fodrozódott, és az ég morajlott. A békák összebújtak a part menti gyékények között.
– Bubi, gyere elbújni! – hívta suttogva Berci, a legjobb barátja.
– Nem, Berci! – kacagott Bubi. – Gyere ki inkább te is, nézd, mennyit lehet játszani az esőben!
A viharok közepette is bátran ugró béka titka
Berci kíváncsi lett, és kicsit remegő lábbal előmerészkedett. Látta, ahogy Bubi nevetve ugrik egyik vízcseppről a másikra, mintha a vihar csak egy újabb játék lenne. Egy hatalmas mennydörgés zúgott fel, de Bubi csak annyit mondott:
– Hallod, Berci? Olyan, mintha az ég dobolna nekünk!
Berci először félt, de aztán látva Bubi bátorságát, maga is elmosolyodott. Rájött, hogy ha együtt vannak, még a vihar is barátságosabbnak tűnik. Egyre több béka mászott elő a rejtekéből, és hamarosan mind együtt ugrándoztak az esőben.
A vihar végül elvonult, a nap újra kisütött, a mocsár pedig megtelt nevetéssel.
Mit tanulhatunk Bubitól a félelem legyőzéséről?
A mocsár lakói mind csodálták Bubit, nemcsak azért, mert nem félt, hanem mert megtanította nekik, hogy a félelem néha csak egy újabb kaland kezdete lehet. Sosem bántott senkit, mindig segített annak, aki bajba került, és ha valaki félt, Bubi megölelte, vagy egy vicces ugrással felvidította.
Egyik este, amikor a nap már lement, és csillagok ragyogtak a tó tükrén, Berci megkérdezte:
– Bubi, te tényleg sosem féltél a vihartól?
Bubi elgondolkodott, majd így felelt:
– Néha kicsit izgultam, de tudod, mindig azt mondta anyukám: „A szeretet és a jókedv minden vihart elűz.” Amíg szeretjük egymást, és segítünk a barátainknak, nincs mitől félni!
Bubi története: remény és bátorság a mocsárban
Így lett Bubi példakép minden kis állat számára a mocsárban. Mindenki megtanulta tőle, hogy a félelem természetes, de együtt, szeretettel és bátorsággal minden vihart túl lehet élni. A mocsár többé nem volt csendes a viharok idején: mindenki nevetett, játszott, és együtt várta, hogy kisüssön a nap.
Ez volt Bubi, a béka, aki sosem félt a vihartól.
Így volt, igaz volt, mese volt!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
