A Bakony mélyén, ahol a fák hosszú árnyékokat vetnek a mohás kövekre, és a madarak is halkan csicseregnek, él egy kis falu. Ebben a faluban régóta mesélik a titkos farsangi barlang legendáját, amelyet csak kevesen ismernek igazán, de mindenki szívesen hallgat.
A legenda szerint a barlangot évszázadokkal ezelőtt fedezték fel, amikor a falu gyerekei a nagy téli hóolvadás után elindultak játszani az erdőbe. Volt közöttük egy bátor kisfiú, Marci, aki mindig kíváncsi volt minden csodára, és egy kislány, Emese, akinek a mosolya még a napot is felvidította. Egy nap, mikor farsang közeledett, Marci azt mondta:
– Gyertek, nézzük meg, hol lakhatnak a manók, hátha készítenek valami meglepetést!
Emese nevetett, és így szólt:
– Ha manókra bukkansz, majd szólj nekik, hogy hozzanak nekünk is farsangi fánkot!
Vidáman kacagtak, és elindultak az erdő mélyére. Ott aztán egy bokor mögött valami különös fény derengett. Mikor közelebb mentek, egy kicsi, rejtett barlangot találtak, amelynek bejárata éppen csak akkora volt, hogy a gyerekek beférjenek rajta.
Izgatottan néztek egymásra. Marci megszólalt:
– Menjünk be! Ki tudja, milyen kincsek várnak ránk!
Bent a barlangban színes szalagok lógtak a falakról, papírból készült maszkok és bohócsipkák hevertek a földön, sőt, még egy hatalmas, szivárványszínű farsangi kalap is várta őket. A barlangot valaki titokban igazi ünnepi helyszínné varázsolta.
A gyerekek csodálkozva nézelődtek, amikor hirtelen egy puha hang szólalt meg a sötétből:
– Üdvözlünk benneteket a titkos farsangi barlangban! – szólt egy kedves, öreg tündér, akinek hajában színes szalagok lengedeztek.
– Ki vagy te? – kérdezte Emese ámulva.
– Én vagyok Farsang Tündére, aki vigyáz az ünnep vidámságára, és akinek a dolga, hogy minden évben elhozza a szeretetet, boldogságot és a közös játék örömét – felelte barátságosan a tündér.
A gyerekek boldogan hallgatták, ahogy a tündér mesélni kezdett a farsangi barlang hagyományairól. Itt minden évben, titokban, amikor a gyerekek és felnőttek is szívből nevetnek, újabb díszek és játékok születnek. A barlang falain a régi idők emlékei sorakoznak: fényképek, rajzok, kis történetek arról, hogy hogyan leptek meg valakit egy jószívű tréfával, vagy hogyan segítettek egymáson a barátok.
A barlang különleges titka abban rejlik, hogy csak az találhatja meg, akinek tele a szíve szeretettel, és aki örömmel osztja meg másokkal a vidámságot. Ezért van, hogy csak a legkedvesebb, legönzetlenebb gyerekek térhetnek be ide, hogy együtt ünnepeljenek a Farsang Tündérével.
A tündér így szólt:
– Most, hogy ti is itt vagytok, segítsetek nekem feldíszíteni a barlangot az idei ünnepre!
Marci és Emese lelkesen kezdtek színes láncokat fűzni, lufikat kötözni, és mindketten csodás álarcot is készítettek. Nevetésük betöltötte a barlangot, s a tündér boldogan nézte őket.
Amikor eljött az este, a tündér egy-egy kis csomagot adott a gyerekeknek.
– Ezekben nem arany vagy ezüst lapul, hanem barátság, szeretet és jókedv. Vigyétek magatokkal, és osszátok meg mindenkivel a faluban!
A gyerekek mosolyogva köszöntek el, és hazafelé indultak. Útközben elmesélték egymásnak, mennyire fontos, hogy mindig kedvesek legyenek, és segítsenek másokon, mert így újabb titkos csodákat fedezhetnek fel.
Attól kezdve, minden farsangkor a falu apraja-nagyja vidáman ünnepelt, sokáig mesélték a titkos farsangi barlang történetét, és mindenki tudta, hogy az igazi boldogság a szeretetből és az együtt töltött időből fakad.
Így volt, úgy volt, igaz mese volt! Vagy talán mégsem? Az biztos, hogy a szeretet, a jóság és az öröm minden ünnepet igazi csodává változtat!
Erre kerestek a legtöbben: mesék, esti mese gyerekeknek, mese gyerekeknek, esti mesék, karácsonyi mesék, mesék gyerekeknek, rövid mese, altató esti mese, kiskutyás mesék, esti mesék gyerekeknek, gyerek mese, esti mese ovisoknak, rövid mesék, altató mese gyerekeknek, mese ovisoknak, gyerekmesék.
